Még tart a gombaszezon, és ezzel most nem mondtam sokat. Hiszen aki kihajt a városból, hamar észreveszi, minden erdőszéli beállóban legalább két család vetélkedik, hogy ki ér előbb a vargányásba. Én nem gombászom – túrázom inkább, gyűjtőszenvedély nélkül – úgyhogy a receptem így kezdődik: végy egy gombaszakértő nagyapát vagy apát (esetleg barátot), adj kezébe egy kosarat, indítsd el az erdő felé. Vagy menj ki a piacra korán reggel, és végy 10 fej jóféle galambicát. Hivatalos nevén kékhátú galambgombát (Russula cyanoxantha). Nagyapám kedvenc reggelije: a sült galambica részletei…