Mint harminc éve, fél nyolckor már ugyanaz az érzés kerít hatalmába, lent gyomortájékon enyhe görcs. A Petőfi úton beállt a forgalom, kézi vezérléssel rendőrök irányítják, agybaj. Mindenhol túrnak, komolyan, Szombathely belvárosában a legkézenfekvőbb autótípus a terepjáró lenne… Leizzadok mire az iskola közelébe jutok. Még két percünk van, hogy a tanévnyitóra odaérjünk… Rohanás, hátizsák fel, dehogy viszi a gyerek, majd én, futás… Hátam mögött fekete kis szoknyában egy angyalka repül, százezerből egy, aki épp ma lépi át először az általános iskola kapuját.
Hat szülőből egy sem szeretett iskolába járni
Az osztályteremben megszeppent, gyámoltalan, fehér ingben, gyámoltalanul. Minek ez az évnyitó? Hát minek… Értetlenkednek kint a folyosón a szülők is. Felemlegetjük, hogy nekünk mennyire nem volt jó kiselsősnek lenni. Ott a folyosón hat szülőből egy sem szeretett iskolába járni. Azért megállapítottuk, biztos változtak az idők, majd nekik jobb lesz. Bár látszatra ugyanazok a padok, de színesebb és barátságosabb az osztályterem, mint anno. És kedvesek a tanítónénik!!! Meglepő:) (És talán már nem verik fejbe a gyerkőcöket, ha nem megy az olvasás. – Minket a nyolcvanas években még rendszeresen bántalmaztak , nem egyszer engem is felpofoztak – de hagyjuk ezt, tényleg átkos volt.)
Évnyitó – ajajaj, de unom én ezt
Aranyos a kezdés: lufit kapnak a picik, nyolcadikosok kéz a kézben levezetik a kiselsősöket az udvarra, ott padokra csücsültetik őket. Aztán jön a jó öreg behalás: ugyanaz a tanévnyitó, mint harminc éve. Szürkén és színtelenül. Nem akarok hinni a fülemnek: ugyanazok a bárgyú iskola-kezdő versek „csendülnek fel”, műsor amúgy egy szál se. A következő programpont: az igazgató hosszasan sorolja a ránk váró feladatokat. Magam is tipródom, nehezen viselem az ácsorgást, de legalább nincs hőség.
A neheze csak most jön. Otthagyom hát kiselsősöm (legszívesebben nyakamba venném és futás), megsimizem a buksiját, átöltöztetem, megfésülöm, bedugom a padba, és eztán csak bízva bízhatok, hogy neki jobb lesz majd az első napja, hete, hónapja, nyolc éve mint anno nekem volt…