Tudatos szülő vagyok. Így karácsony táján legalábbis mindig tudatosítom magamban, hogy ezúttal nincs rohanás, szépen lassan „rákészülünk” az ünnepre – legalább ajándékilag. Mindaddig persze működik is a dolog, amíg csak a felnőtt gondolkodik, hisz mindig tuti befutó a könyv, a lego meg a társas. De aztán elég egy felelőtlen pillanat és elkezdjük faggatni a kicsit, mégis mire vágyik, végül is az lenne a telitalálat. És jön a bökkenő: az apróság még nem ismeri a piacgazdaságot.
Nem is sejti, hogy alighanem ő az egyedüli, aki a gumilabdán nem pöttyöket és hercegnőket akar pattogni látni. Hanem csíkokat. Nos, ez volt az én Jézuskám első kudarca tavaly. Először a várost forgattam fel csíkos labdáért – az eladók furcsa pillantásától kísérve – majd a neten lógtam hosszan, mindhiába. És úgy tűnik, a kudarc idén sem marad el. A plüss gólyánál már forgattam a szemem, de a Mikulásnak valami döbbenetes módon sikerült egy aprócska kivitelűt találnia.
A plüss gém azonban a Jézuskán kifogott. Bár barátnőm áthidaló megoldásként a gólya kihipózását ajánlotta, a módszert nem tartom túlzottam humánusnak. A gémmel együtt tehát idén ismét elszáll egy gyermeki óhaj. Marad a titkolt büszkeség, hogy a lányom egy egyéniség, egyelőre korlátlan fantáziával. Ennek fényében pedig még sok kudarcot kívánok az én Jézuskámnak!
Ui.: Aki mégis találkozna egy plüss gémmel, pötyögje ide nekem, merre található J!