Macskabőrre vadászva

Én a farsangot egészen addig szerettem, míg más “dolgom” nem volt vele, mint örömmel fogadni a meghívást, jelmezen agyalni majd hajat elereszteni. Ám amióta a lányom “inézményesült” – értsd: óvodás lett – a farsangból kipipálandó feladat lett. Tavaly könnyedén sikerült is megoldanom, azóta is áldom a karitatív angol szülőket, hogy elküldik nekünk a levetett cuccaikat, köztük a farsangi jelmezeket is. Egy szombathelyi belvárosi turkálóban zseniális tigrisbőrre sikerült lecsapnom, ráadásul a kisasszony tetszését is elnyerte a figura, így némi átalakítás után anyuka büszkén konstatálhatta, milyen ügyes volt. Csakhogy idén már decemberben ötletekkel állt elő az ovis, esélyem sem volt kész tények elé állítani. Szerencsére az elképzelések – mert eleinte volt vagy tíz – lassan a realitások irányába tolódtak, így nem kellett hosszan győzködnöm arról, hogy elefántormányban a finomságokhoz nem fér majd hozzá, teknősteknőben közlekedni lesz nehézkes, zsiráfnyakkal pedig ön- és közveszélyes lenne. (A mi ovinkban ugyanis az egész nap beöltözve telik)

Maradtunk a cicajelmeznél, s magamban boldogan nyugtáztam, könnyű dolgom lesz: fekete cicanadrág, feszülős póló, fül és farok (utóbbiak némi aggodalommal azért eltöltöttek), meg némi arcfesték és kész is a házimacska. Nyakba tehát a város, egyszeri eseményre készülve olcsóságot szem előtt tartva persze, hogy a kínainál köt ki az ember.

És jön a nem várt nehézség: cicanadrág már nem létezik strasszok és hímzések nélkül, fekete póló pedig hercegnő, szkubidu és tomasz nélkül – ezekkel pedig nem lenne túl hiteles a mi macskánk. Lehet, hogy fel kellene hagyni a kreatívoskodással és kész után nézni – gondolkodom – majd függök pár órát a neten és megállapítom, hogy cicából béna a választék. Édes a katica, a méhecske a tündérke, de a kisasszony nem köt kompromisszumot.

Végül az ikszedik boltban rábukkanok a vágyott, pipaszárlábakra simuló nacira, és a bevált turkálóban is váratlan a siker, szőrös ruhacsík akad a kezembe – el sem tudom képzelni, mi célt szolgált – kiváló farkinca lesz belőle, szerencsére akad ügyes kezű sógornő, aki még a fülproblémát is megoldja a 150 forintos zsákmányból. Aztán beugrik, hogy az idősebb barátnő ránk hagyományozott egy tornadressz is, eléggé leharcolt állapotú, nem lesz érte “kár”, némi átalakítást ugyanis művelni kell rajta. Mert nem elég, hogy cica, még fekete csíkosnak is kell lennie!!!.Még jó, hogy a textilfilcek korában ez már gyerekjáték – gondolom – de azért nekem ez is okoz nehézséget. Összeállt tehát végre a jelmez, így gondolom, az ovist ugyanis egyelőre nem lehet rávenni, hogy megpróbálja. Egyszóval stílusosan választott: makacs, lusta macska a lányom, csak remélni tudom, hogy beválik majd a cicabőr.

by Eszter

“Macskabőrre vadászva” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Szia!

    A mi gyerkőink még nem ovisok (27 és 8 hónapos fiúk), de már a hideg ráz az ovis farsangtól előre.
    10 éve a húgom még minden ötletnek örült, azt szerette, ha “házi” szaga volt a jelmeznek. Ahol most lakunk, ott azt látom, hogy az nem is megy anyaszámba, aki nem a “bolti” jelmezt vesz a gyereknek.
    Nekem anyum még saját kézzel varrta a textillibát, hogy hiteles Ludas Matyi legyek… Pedig dolgozott, közben 3 gyereket nevelt, és volt házimunka, meg háztáji állatállomány is a feladatlistáján.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.