Valentin nap ide vagy oda, a hétvégén megelégeltem a vacogást, szerelmes andalgás
és habcsókba csomagolt üzenetek helyett adtam pár órát magamnak, befizettem,
csak magam (egyedül!) egy mézes-fahéjas szaunázásra. Mert: néha jó egyedül lenni!
Egy fapados zalaegerszegi szaunában is.
A közeli megyeszékhelynek, Zalaegerszegnek van egy titkos zuga, ami engem
rendre elcsábít. A belváros közepén áll az átlagos, a Kádár korból ránk maradt kicsi
uszoda, benne egy fapados szauna-világgal – ha arra járok, ki nem hagynám. Pláne,
hogy a télben új szolgáltatásként a hétvégéken extra felöntések várnak. Az ár sem
megfizethetetlen, ki sem írom, keressenek rá…
Fapados, mondom, mert (nekem) hideg a mosdóban a víz, ráadásul tömény pizza-
szag terjeng mindenütt, a medencénél, az öltözőben is érezni, épp kolbászos
vagy szalonnás készül. (Fent, gyermekkorom uszoda-büféjében a múlté a hideg
fasírozottas szendvics, új szolgáltatásként pizzát sütnek, elvitelre is.)
Nosztalgiázom persze, itt tanultam meg úszni, óvodásként ugyanaz a bácsi üvöltözött
velem a medence széléről, aki most negédesen terelgeti a vízben az aktuális úszni
tanulót. A rendszerváltás hozadéka: a demokráciában már nem ordít. Mindenki
kedves: amúgy tehát nyoma sincs kapitalista szeleknek, az úszósapkát ingyen adják, úgy tűnik,
örülnek, ha vendég jön.
A szauna pedig élmény, nem csupán az extra felöntések miatt: ha szereted a
kisvárosi miliőt, a csacsogó vidékiséget, a viccet mesélő atyafiakat, a családias
akolmeleget, akkor itt a helyed, mert az emberek itt még beszélgetnek egymással.
Ha idegen vagy, akkor is. Ha idegesít, választhatsz magadnak üresebb kabint, vagy infrás izzadást.
Itt a zalaegerszegi városi uszodában gondoltak egyet, és kitalálták, feldobják a helyi
szauna-kultúrát. Az alkalmazottak kitanulták a szauna-mesterséget. Tudják, hogy
kell törölközővel levegőt forgatni, és azt is, mikor milyen illóolajjal dobjanak fel
bennünket. Van, aki showmanként egy száll törölközőben nyomja a sódert, mások
csendben szolgáltatják az extra-illóolajas-meleget.
Most fahéjas gőzben, mézzel kenegethettük magunkat, a későbbi felöntésen jeges
dörzsölés dukált, de meséltek sörös, sós és csokoládés dörzsiről is, kár, hogy épp akkor nem jártam arra.
Mindezért ráadásul plusz pénzt nem kérnek.
Van hideg csobbanó-medence, én megfejeltem egy fürdőruhás hóban szaladgálással.
Szimpatikus hely, nagy tanulsággal: nem kellenek milliós beruházások ahhoz, hogy
picivel élhetőbb, barátságosabb legyen egy város. Nem beszélve arról, hogyan lehet a
wellness-kultúrát így is, nem csak borsos áron kínálni…