Ráférne egy kis tréning a szombathelyi belvárosi mozira szervezés terén… Összességében pozitív élménnyel távoztam kedden Szabó István estjéről, de a kezdet korántsem ezt a véget sugallta. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Kedden este elmentem moziba, ugyanis fél hatkor vetítették Szabó István Ajtó című filmjét. Maga az Oscar-díjas, Kossuth-díjas érdemes művész, filmrendező volt a Savaria mozi vendége, a film után egy kellemes beszélgetés lehetősége vonzotta a közönséget. Mivel kíváncsiságom engem már egy korábbi időpontba a moziba hajtott, így kedden a filmet kihagytam és csak a beszélgetésen vettem részt.
Kezdjük ott, hogy a filmnek vége lett: az átlagoshoz képest meglepően sokan nézték meg a filmet és várták a rendezőt.
Szabó István megérkezett laza eleganciával, kedd esti nyugalomban. Izgalomra nincs is ok, nyilván sokszor csinált már ilyet. Nem így a szervezők: első látásra úgy tűnt, mintha Szabó István véletlenül, meglepetés szerűen tért volna be a moziba, zavarba hozva a szervezőket, akik este fél 8-kor végképp nem számítanak arra, hogy a keddi álmos estét megzavarja valaki….
A rendezőt már hosszú másodpercek óta a vászon előtt tapsolják. Szólni senkinek sincs esélye, mivel vásznon még mindig ismeretlen képi jelek, és üvölt és üvölt a reklám szöveg. Kellemetlenül toporog a kolléga, aki szeretné köszönteni Szabó Istvánt. Én lesütöm a szemem, nem bírom én a stresszt mondom magamban, de ez nem az én stresszem vitatkozok magammal.
Később elhangzik egy kis magyarázat a kellemetlen szituációra… gazdasági ok miatt csak 1 gépész van, ő éppen a másik teremben indít filmet, sajnos ez volt oka, hogy….NEM ordítok fel magamban, mert a szégyen lassan dühé alakult bennem, ez nem gazdasági kérdés, hanem szervezés, odafigyelés, igényessége kérdése, és apró logisztika, semmi köze a pénzhez.
Túl vagyunk a kínos köszöntésen. Lehet kérdezni mondják…, ha nem kérdeznek, én készültem kérdésekkel folytatják a felvezetést . Ha arra is úgy mint a fogadásra….. Jézus!!! mondom magamban, mekkora égés, ha nem kérdez senki.
Látok kezet a magasban, kő le….
Majdnem földet is ér, amikor ismét közbeszól a technika. Az eredeti koncepció szerint két mikrofon oldja meg, hogy mindenki halljon mindent: egyik Szabó Istvánnál a válaszokra, a másikat egyik szervező az aktuális kérdezőhöz viszi. Viszi is, csakhogy a mikrofon nem jó.
Az eredeti „bonyolult” koncepció annyi törődést igényelt volna, hogy kipróbálják mondjuk kedd délelőtt. Erre már nem adnak magyarázatot, még csak az kellett volna előjöjjenek Murphy-vel….végül is belefért volna az estébe….Így egy mikrofonnal szaladgáltak a kérdezőtől a rendezőig, kivéve akkor, amikor egy kicsit megfeledkeztek arról , hol és miért vannak, mert ilyenkor Szabó István vitte a mikrofont.
Volt még egy parám, csak nehogy kiszáradjon a rendező szája, márpedig egy lehet kérdezni estén a válaszadónak erre nagy esélye van, pláne ha nincs ásványvíz (se semmi)…….hallottunk már a nehéz gazdasági helyzetről….
Én megértem, olyan sok vendége van mostanában a mozinak….. , ha mindenki kap egy üveg ásványvizet, az már nyomos tétel a költségvetésben, és valahol meg kell szorítani azt a bizonyos gatyamadzagot….
Megnyugtatásul írom, hogy ebből végül nem volt gond….
Véleményem szerint azonban egy dolog mentette meg az estét, hogy voltak szép számmal értelmes kérdések, és természetesen élvezetes válaszok….
– by Vica –