Félholdak, teliholdak, törökök és a magyar kézisek

1532-ben mindenki hőssé vált Kőszegen: Jurisics Miklós várkapitány vezetésével egy maroknyi helyi védte meg a várat a többezres Szulejmán-sereggel szemben. A legendás csatára minden évben úgy emlékeznek a városban, hogy újra játsszák azt. Nem történt ez másként idén sem: magyarok csaptak össze törökökkel, dörögtek az ágyuk, csattantak a kardok, harsogtak a trombiták, folyt a (mű)vér, no meg a kőszegi kékfrankos.

A látványos ütközetet nem meglepően a honiak nyerték, ezúttal sem írtuk át a történelmet, a megfáradt, buggyos nadrágos oszmánok csüggedten távoztak a harcmezőről. Bánatuk azonban nem tartott sokáig, hiszen ez csak játék: az összecsapás után védő és támadó nagy vígságban együtt ünnepelte az évfordulót.
Helyszín bőven akadt: számos borpavilon kínálta nedűit, nem csak a helyi ütős vörös bizonyult népszerűnek. A sör mellé is csúszott a kemencés langaló, a szalagos lángos,  a kolbász, a lecsó, vértörökök kaphattak gyrost. A gyerekek vattacukrot, kürtős kalácsot, „pattogós” kukoricát, fagyit toltak. A színpadon késő estig középkori muzsika szólt.

És most kicsit más szemszögből:

35 fokos hőségben rendben van, hogy nem a strand a fő téma szombaton, hanem a Félhold és Telihold – Kőszegi ostromnapok szokásos rendezvénye, mert a gyereknek inger kell, tapasztalat, élmény a világból. Anyának meg enyhítésként egy jó pohár hidegnek remélt sör. Ha már annyira kínálják. Míg az apróság vásárfiát választ, jöhet néhány jóleső korty. Aztán kicsi éhes, langalót követel. Nyolcszázötven forintért húzós, főleg, mert az ötletgazda egy-két falat után befejezettnek tekinti a vacsorát. A többi anyáé, aki évek óta pár kiló plusszal küzd, és legkevésbé sem kenyérlángost képzelt magának este 8 körül. Hanem például egy jó futást egyedül a hűvös erdőben, aztán utána esetleg csajos összejövést a nyáresti éjszakában. Mert az is régen volt már.
Ehelyett a nap maradék néhány óráját otthon tölti békésen szunnyadó csemetéje mellett, és bár a magyar férfi kézilabda csapat olimpiai szereplése miatt néhány ütősebb, és a legkevésbé sem szalonképes mondat elhagyja a száját, megadóan megnyugszik, majd szeretettől giccsesen túlcsordulóan összegabalyodik az édes, illatos, szuszogó Kistestűvel, és elalszik. Álmában aztán jöhetnek félholdak, teliholdak, törökök, nem törökök, emlékek, kalandok, miegyebek.
Klikk a képekre!!! 

by csak2slukk

“Félholdak, teliholdak, törökök és a magyar kézisek” bejegyzéshez ozzászólás

  1. HA csak fele olyan izgalamas élete lenne a kedves blogolvasó hozzászólónak, akkor felfedezte volna a párhuzamot a két esemény között…..

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.