Bevallom, nehezen teszek túl a feleslegessé vált dolgaimon. Mindig jót nevettem a szüleim “valamire még jó lesz” hozzáállásán, de be kell, hogy lássam, az alma nem esett messze a fájától. Mivel azonban hízunk, fogyunk és a divat is változik, muszáj szortírozni. Erre pedig nincs is jobb alkalom, mint a költözés. Vagyis azonnal két alkalom, mert az ember már a becsomagoláskor is szelektálhat és a kicsomagoláskor jöhet a második szűrő. Azt mondják, azt a ruhát, amit már legalább egy éve nem vettünk fel, arra nincs is szükségünk. Hát ez a szabály nekem túl szigorú. Én adtam még esélyt néhány darabnak a jövő nyárra is, de így is sikeresen összegyűjtöttem egy nagy doboz ruhát és cipőt. Egyértelmű volt, hogy ezek a kukába nem mehetnek, hiszen jó állapotú cuccokról van szó, amiket biztosan szívesen hordana még valaki. Azt gondoltam, hogy a nehezén túl vagyok…
Gyorsan, mielőtt meggondolnám magam, fogtam a dobozt és elindultam vele a szombathelyi Karitász, Hollán Ernő utcai boltjába. Ott azonban az eladó hölgy közölte, hogy ruhákat csak a Szent Márton templomnál lehet leadni. Sebaj, kocsiba vissza, Barátág utcába be. Itt azonban a következő tábla várt az ajtóra akasztva: ruha adományokat technikai okok miatt határozatlan ideig nem veszünk át.
Na most mi legyen? Hova menjek? Segítség, mert félő, hogy újra szortírozok!!!
Amúgy meg érdekelne az is, hogy a Karitász miért nem vesz át adományokat?