Óriási gondok nyomasztják ilyenkor Karácsony után a szegény, konyhában sokat sürgölődő háziasszony vállát. Hogy tudniillik: „Mi a frászt főzzek?” Mármint a nagy ünnepi eszem-iszom után, aminek nyomai még nem múltak el sem a testi tüneteket tekintve (lásd: testsúlynövekedés, gyomorszáji nyomás stb.), sem a pénztárca súlyos anorexiája szempontjából.
Meg kell vallanom, én ilyenkor vagyok igazán elememben. Kipakolok mindenféle felhasználható alapanyagot, maradékot és lelki szemeim előtt pillanatok alatt összeáll egy új étel – vagy vizuálisan vagy ízvilágilag.
Így hoztam össze ezt a lepényt is, ami vacsorára pont megfelelő volt. Nem vagyok nagy barátja a porélesztőnek, de most ez is megfelelt.
Tehát egy kevés (kb. 20 dkg) lisztet elkevertem fél csomag élesztővel és egy mokkás kanál sóval. Ehhez tettem annyi langyos vizet, hogy kellemes tésztaállagot kapjak. Illetve tettem volna — kicsit megborult a pohár…. Itt jött a gond: elfogyott a lisztem.
Na, de egy kis lisztért nem futunk a szomszédba, volt otthon tökmaglisztem, így abból tettem két evőkanálnyit hozzá és még egy kis zsemlemorzsát is – lesz, ami lesz felkiáltással.
Nehezen indult be a tészta kelése, de aztán összekapta magát. Mikor a duplájára nőtt, egy marék (maradék) töpörtyűmorzsát kevertem hozzá. Kinyújtottam és egy 20×30-as tepsibe tettem. Itt még hagytam kicsit kelni, majd tejföllel kentem meg, rászeltem egy kis fej hagymát, megszórtam maradék rukkolával és szintén maradék sajtvégeket reszeltem rá (trappista és parmezán).
Jó fél órát sült a 190 fokos sütőben, majd még megpöttyöztem egy kevés tejföllel. Mindenki megelégedésére. Napi Challenge Day teljesítve:)
-by Juci-