Ma-holnap ezüstvasárnap, elnézem, körülöttem az advent a csúcsra járatódik. Nincs megállás, munkahelyi partik, koncertek, kötelező jótékonykodás, kopogtatnak a betlehemezők, aztán tartják a markukat, kötelező haveri forralt borozás, mintha mindenki csak most eszmélne, hogy élni és fogyasztani akar. Minél többet, minél drágábban. Pedig dehogy. Nekünk kell rájönnünk arra, hogy eddig és nem tovább, belátni, muszáj néha az agyban is nyomni egy delete-et. Jó lenne, ha erről is szólna az idei advent. Ha végre kicsit békén hagynánk magunkat.
Tedd le, engedd el
Az advent, ha nem giccses szalagokkal kicicomázott koszorút jelent, akkor a belső elcsendesedésről is kellene, hogy szóljon. Lefordítom: csigavér!
Mert mindannyiunknak szükségünk lenne lelki ráncfelvarratásra és mentális tisztítókúrára. Drága szépítő kúrák helyett megállni, szembenézni önmagunkkal, hova rohanunk, hova nem sietünk, mi a célunk, mire vágyunk. Az advent, a karácsonyi giccspartival nyakon öntve a lehető legrosszabb alkalom arra, hogy helyére tegyük a dolgainkat. Az első lépés, lépjünk egyet hátra, vegyünk egy mély levegőt, és mosolyogjunk ezen a Jézuskaváró őrületen.
Megállok, nem sietek, szarok bele. Aztán akkor jó nyugodt leszek. Ha meg nyugodt leszek, meg békés, tudom majd szeretni a világot. Na jó, ez kicsit sok, mármint az egész világ. Akkor próbálkozom kevesebbel, és az már menni fog: szeretni tudom a parkolóőrt, a szomszédot, az elvált férjemet, meg a Bélát a horkolásával együtt.
Lehet persze karácsony előtt, jobb híján fizikailag is böjtölni – tanácsolta egy jó barát-szakember, csak nem érdemes, elég ha visszavesszük a cukor és a húsfogyasztást. Léböjt kúrát mínusz fokokban, hacsak nem szeretünk nonstop fázni, amúgy őrültség csinálni. Ilyenkor más kell.
Tisztulj mentálisan!
Tipp: adjunk magunknak egy órát, vegyünk elő egy papírt, és írjuk fel rá, ebben az évben mi minden történt velünk. Vegyük sorra a jó dolgokat, aztán azokat, amiket nem szerettünk a világban és magunkban, amiket jobb elfelejteni. Szedjük össze.
Meglepődtem magamon, mert megcsináltam, és a mérlegem túl sok volt a rossz: nem szabadna, hogy ennyire ez uraljon. De ha így alakul, hát oké, lesz jobb is, alkalmazzuk az egészségpszichológia tanácsát, mosolyogjunk rajta, és tanuljuk meg a jó dolgokat észrevenni.
Építsünk fel a jövőt – legyen meg a csapásirányunk
A következő jó tanács (Baghdy Emőkétől), ha vinni akarjuk valamire az életben, merjünk reménykedni. Ehhez nem kell mást tenni, megint csak elővenni egy papírt, és felírni rá a vágyainak és az álmaidat, mi-mindent szeretnél elérni az elkövetkezendő évben. A reménykedés, mint egy képzeletbeli sárga vonal az úton, elvezet a célig. Vagy nem, mi van akkor? Semmi, legalább a reménykedéssel erősíthetjük karácsonyig az immunrendszerünket.
Még lehet jelentkezni a csendesülős adventi hétvégére, csak 20.000 forint per óráért
Ez vicc, de látom magam előtt a holnapot, amikor ügyes lelki tréneterek „leszarom a karácsonyt” típusú lenyugtató tréningekkel bombáznak majd bennünket, horror árakon. Meglátjátok…