Miért van az, hogy minden gyereket ki lehetne üldözni a világból a kelbimbóval? Bevallom, én is csak felnőtt korom óta eszem meg. Talán azért, mert régen mindig csak az a trutyisra főzött menzai izé formájában került elém? Nem egy szép látvány. Pedig, ha egyszer sütőbe kerülnek ezek a kis golyócskák, akkor garantált a sikerük.
Hozzávalók:
fél kiló kelbimbó
3 gerezd fokhagyma
1 tk citromlé
2 ek oliva olaj
só, bors
negyed csésze reszelt parmezán (elhagyható)
A kelbimbó külső leveleit eltávolítom, a torzsás végét lecsípem, (de ha még zsenge, akkor ez el is maradhat), esetleg a nagyobbakat félbe vágom. Alufóliával vagy sütőpapírral bélelt sütőbe teszem. A zúzott fokhagymát összekeverem a citromlével, olajjal és a fűszerekkel, és nyakon öntöm vele a kelbimbókat, majd jól átforgatom. 200 fokos előmelegített sütőbe tolom, és kb 20 percig sütöm, félidőben kicsit átforgatva. A parmezán sajttal az utolsó 5 percben szórom meg.
Akkor jó, ha a külső levelek kissé megbarnultak, akár ropogósak, a belsejük pedig tökéletesen átfőtt. Titka a sóban rejlik, kicsit többet kell használni belőle, mint általában, de utólag is még rásózhatunk.
Köretnek kitűnő, de akár tejfölbe is mártogathatjuk.
Ne féljünk egyéb zöldségeket hozzáadni! Nekem a répa-kelbimbó-karfiol hármas jön be a legjobban, de tegnap ebédre répa-brokkoli-vöröshagyma készült citromlé elhagyásával egy kis barnarizzsel.