“Kukorica kása, hol a bíró lánya…”

puliszkaA kásaimádat nálunk az óvodában kezdődött. A Waldorf-ovikban ugyanis a gyerekek tízóraira kását esznek. Minden nap mást: zab -, rizs-, köleskása stb. A gyerekek imádják.

A kása hosszú ideig az egyik legfontosabb táplálékok egyike volt hazánkban. Nehéz meghatározni, hogy mi a kása, hiszen sokféleképpen elkészíthető. Leginkább gabonából vagy magvakból (de akár hajdinából is) készül, valamilyen folyadék (víz, tej, húslé) hozzáadásával. Lehet édesen és sósan is fogyasztani, köretként vagy magában.

Mi elsősorban reggelire vagy vacsorára szoktuk itthon készíteni. A legnagyobb kedvenc a köleskása szilvalekvárral, de kókuszos-gyömbéres-mézes zabkását is gyakran eszünk. Tehetünk bele magokat (dió, mandula, lenmag, chia mag stb.) aszalt és friss gyümölcsöket, fahéjat… Megunhatatlan.

Puliszka
A puliszka  régi magyar étel, olcsósága miatt a szegények étele volt. Hagyományosan bográcsban vízzel főzték össze a kukoricalisztet keverés nélkül, majd amikor sűrű állagú lett, akkor kiöntötték, és madzag segítségével szeletelték.


Magos puliszka
Hozzávalók:
40 dkg kukoricadara
1 ek só
2 liter víz
1 pohár tejföl
20 dkg reszelt sajt
1 ek len-, szezám-, napraforgó- és tökmag
5 dkg vajpuliszka 2
A vizet felforralom, beleteszem a sót, és folyamatos keverés mellett a kukoricadarát. Kis lángon főzöm, néha kevergetve majd a tűzről levéve fedő alatt dagadni hagyom. Egy kis tepsit kikenek vajjal, majd egy evőkanál segítségével beleszaggatom a langyosra hűlt masszát. Tejföllel meglocsolom, sajttal és a magokkal megszórom, vajdarabkákat teszek a tetejére. 180 fokos sütőben barnulásig sütöm.


A recept Kútvölgyi Mihály: Bioételek gabonából című könyvéből származik. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne elmerülni a kásák és egyéb őrségi ételek világába.

ja, és: “…ott a bíró lánya, harap a kutyája.”