Van a csirkének egy része, aminek általában méltatlanul mostoha szerepet szánunk. A szárnyakat általában beledobjuk alaplébe vagy jobb esetben egy igényesebb húslevesbe, pedig igazán ízletes főfogást lehet belőle varázsolni, könnyen és gyorsan. A grillszezonban pedig füstre téve akár főszerepet is kaphat. A csirkeszárny nálam akkor tuti, ha ragad, csíp és roppan, szóval nem az elegáns vacsorák főfogása. Pácolva és anélkül is próbáltam már, szerintem mindkettő remekül működik. Ha grillpartira készülünk, fürdethetjük páclében, akár egy egész éjszakán át a hűtőben, de akkor se essünk kétségbe, ha erről megfeledkeztünk, mert van egy remek trükkös megoldása a problémának.
A szárnyakat érdemes feldarabolni, könnyebben lehet enni a kisebb falatokat. Hulljon három darabba minden szárnyacska – na jó, a tövet tényleg felejtsük el, dobjuk alaplébe, esetleg kényeztessük vele a kutyust-cicust – aztán merülhetnek is el a vörös lében. Én erős őrölt paprikát, kechupot, olajat, mézet, citromlevet, chilipaprikát vagy chilipelyhet, sót, borsot teszek az alap-alap pácba, aztán helyzettől függően – allergiás vendég, finnyás vendég, válogatós gyerek… – tovább fűszerezem, lehet még bolondítani a szárnyak fürdőjét reszelt gyömbérrel, fokhagymával, citromhéjjal, csípős-hegyes paprikával – szóval bátran lehet kísérletezni az ízekkel.
A 70 dekás egységcsomaghoz én kb 3-4 evőkanál paprikát, 1-2 dl kechupot, 1-2 evőkanál mézet és fél-egy dl olajat öntök – a többi pedig ízlés szerint megy bele. Érdemes bele-belekóstolni, főleg ha használjuk a chilit is. A szárnyakat aztán tegyük a hűtőbe és felejtsük is el, néhány órára. A legjobb ha sok-sok órára.
Aztán már csak annyi a teendőnk, hogy a szárnyacskákról lecsöpögtetjük a ragacsos mázat és toljuk is sütőbe, papírral kibélelt sütőlapon vagy rakosgatjuk a vendégek örömére a grillrácsra.
Közepes hőfokon süssük és érdemes többször forgatni a husikat, ne süljenek hamar feketére, a méz
ugyanis hamar karamellizálódik. A pácot pedig nehogy kiöntsük, a szárnyakat sütés közben érdemes többször is átkenegetni vele, hogy még csípősebbek és ragacsosabbak legyenek. Fél, háromnegyed óra kell azért nekik a sütőben – parázs fölött persze gyorsabban zajlanak az események -, de ha az ecseteléseknél villával megszurkáljuk a husit, látni fogjuk, hol tart a folyamat.
Ennek az édes-chilis kajának van egy nagyon gyors változata is
Annak, aki nem akar pácolással pepecselni, vagy nincs rá ideje próbálja ki, szerintem nagyon működik ez is. A szárnyakat itt is felvágjuk, aztán kapnak egy jó kis masszázst sóval, borssal és olívaolajjal. Sütőpapírra elrendezve toljuk őket sütőbe és magas hőfokon (kb 200) fél óráig süssük. Akkor kapjuk ki, és a fenti szósszal kenegessük át mindkét oldalukat. Visszatolva már csak pár percet adjunk nekik a forróságban, figyelve nehogy odaégjenek. Grillen ezt még nem próbáltam, de miért is ne működne ott is?
Tálalni pedig szerintem egy ilyen cuppogtatós, ragadós kaját nem kell nagyon elegánsan. Nem istentől való vétek ha akár így a sütőpapírral együtt tesszük az asztal közepére, aki kapja marja alapon, mert a szárnyakról lecsorgó páclé csudafinoman megsül, vétek benne nem tunkolni. És ami kötelező hozzá, az egy üdítő friss saláta, mondjuk rukkola vagy madársaláta, roppant egyszerűen csak megöntözve olívaolajjal és megszórva finom magokkal.