A következő tízóraival egy nagy gond van, nagyon gyorsan elfogy. Úgyhogy sütés után gyorsan kell cselekedni és leszelni egy nagy darabot, ami a suliba megy, a többi ugyanis hipp-hopp elpárolog. A kuglófról van szó, méghozzá egy békebeliről, amit a gyerkőc nagyija süt gyakran, s anno el is irigyeltem tőle, ám amikor kiderült, hogy a lágy tésztát kb 10-15 percig veri fakanállal, akkor úgy döntöttem, a kuglóf az ő reszortja marad. Csakhogy olyan pihe-puha finomság ez, hogy nehéz kivárni, míg újra eszébe jut a nagyinak… Szóval gondoltam egyet és bevetettem a robotgépet, és láss csudát, működik. Így került a kuglóf is a tízórailistára.
A recept egyébként nagyon egyszerű, a munka kevés vele, csak a kelesztés és sütés miatt kell sokat várni a kész termékre, de higgyétek el, megéri. Szóval kb fél deci tejben, kicsi cukorral együtt fel kell futtatni 2 dkg friss élesztőt. Amíg ez készül jó habosra összekeversz 3 tojássárgát, 8 dkg cukrot és 8 dkg vajat, én már ezt a folyamatot is a géppel végzem, aztán csak zuttyintom bele a többi hozzávalót is, így aztán a lehető legkevesebb edényt kell mosogatnom. Szóval ebbe a habos tojás-vaj-cukor masszába beleöntöd az élesztőt, 2 dl tejet (langyosat), ízlés szerint vaníliát (vagy vaníliás cukrot), egy kevés reszelt citromhéjat (lehetőleg kezeletlent) és 40 dkg lisztet. És persze ne feledjük ki a mazsolát, és ne is sajnáljuk belőle, a gyerekek imádják benne a csemegét.
Aztán dolgozhat is a gép. Ezt a kuglófot – ellentétben pl a kaláccsal – nem dagasztani kell, hanem keverni, szóval ezt a funkciót használjátok, vagy robot hiányában verhetitek a cuccot fakanállal jó sokáig. Végül is nem rossz karizom erősítő gyakorlat :)
Egy lágy tészta a végeredmény, ne ijedjünk meg tőle, ne essünk abba a hibába, hogy elkezdjük lisztezni, amíg összeáll valami formálható anyaggá. Jól kizsírozott kuglófsütőbe tegyük a masszát, takarjuk le egy konyharuhával és tegyük meleg helyre pihenni. Adjunk neki egy órát, hogy jól megnőhessen, aztán kenjük meg tojással, hogy szép színt kapjon sütéskor. Én közepes hőfokon, kb 180 fokon szoktam sütni, úgy fél óráig, de a tűpróba amúgy is megmutatja, mikor kész a finomság.
Amikor kihűlt lehet még extra porcukorral hinteni, vagy ünnepi alakalomra csokimázzal nyakon borítani, persze tízórai esetében én ezt nem teszem. Szeletekre vágva kerül aztán az uzsonnás dobozba, fóliába azért göngyöljük be, mert hajlamos a kiszáradásra. És persze itt is igaz, ami a pogácsa esetében már elhangzott: az osztálytársak is szeretni fogják… Igazi gyümölcslével, finom langyos teával kísérve tápláló tízórai a csemetének.
Eszter