Emlékeznek még? Volt egyszer egy család, – apa, anya, kicsi lány – akik útnak indultak egy állig begombolkozós októberi reggelen és meg se álltak Szekszárdig. Onnan eljutottak már másnap a Gemenci erdőbe, harmadnap a tengelici fürdőbe, korzóztak Pécs belvárosában, majd újra a természetbe vágytak, visszatértek egy vadles erejéig, végül Szekszárdot is bejárták.
A langymeleg novemberből emlékezve, a nappali hőmérsékletekre lehetett egyedül panaszunk. Egy nyughatatlan, mindenre elszánt kisgyereknek márpedig kell néhány óra szabad levegő, ezt is szem előtt tartottuk.
Ami ételben a szekszárdi Ízlelő étterem, az volt nekünk élményben a Gemenci erdő. A többes szám nem véletlen, vonatablakból vaddisznó- és gímszarvascsoportot látni gyereknek-felnőttnek nagy dolog. Csakúgy, mint történeteket hallgatni a vonatkísérőtől az erdőről egyedüli utasokként, melegedni a kályhával fűtött kocsiban és megcsodálni a Duna partot a végállomáson. Ugyan hosszú perceken keresztül “értelmeztük” a Gemenci Erdei Vasút menetrendjét, titokzatos elnevezésű megállóit – mint Keselyűs, Lassi, Bárányfok – érdemes volt másnap korán kelni, és odaérni Keselyűsre a vonatindulásra.
Tavaly ősszel adták át a fogadóépületet, információs központot, itt lehet jegyet venni a vasútra, ami április 1-től november 1-ig nyári menetrend szerint közlekedik. A vonatindulást képtelenség lekésni, a mozdonyvezető mindig betér ide egy kávéra, mielőtt elindul egyórás fordulójára Keselyűstől Gemenc-Dunapartig, és vissza.
Fél óra épp annyi idő, amennyi alatt lankadatlan figyelemmel lehet várni a vaddisznók és a szarvasok felbukkanását, meredten nézve a váltakozó növényzetű erdőt. Az állatok gyakran megmutatják magukat,megszokhatták a vonat zakatolását, mi ujjongunk, a téma pedig napirenden marad napokig.
A nemzeti parki védettséggel bíró Gemenci erdő Magyarország legnagyobb ártéri erdeje, ahol sokszor a víz, a Duna az úr. 2013 nyarán például a 18 ezer hektár területű Parkerdőgazdaságnak majdnem az egészét elborította az ár. A 10 méteres Duna vízállásnál a szarvasokat, őzeket, vaddisznókat vadmentő dombokra terelték, ott szemes és szálas takarmánnyal töltötték fel a vadetetőket. A károk nagy részét felszámolták, a gímszarvas állomány, a vaddisznók, őzek, rókák, mókusok, vidrák, feketególyák, rétisasok és kócsagok, bár nagy károkat okozott az ár, élnek, szaporodnak. Ez utóbbira bizonyítékot a nagyrezéti vadmegfigyelőnél felénk rohanó apró vadmalacokat látva is találtunk, a héten ugyanis még visszatértünk a Gemenci erdőbe. Ezúttal a szekszárdi szállástól kicsit távolabbi, így is húsz perc alatt elérhető Pörböly felé vettük az irányt.
Pörböly a Gemenci erdő „déli kapuja”. Ökoturisztikai Központja a Sárköz népművészetét bemutató interaktív kiállítást, hosszabb vonalon kisvasutazást, kenu- és bringakölcsönzést kínál. És vadmegfigyelést, ami a lehetőségek közül a legizgalmasabbnak ígérkezett. A központból sáros-latyakos útviszonyok között is negyedórás sétával megközelíthető a nagyrezéti vadmegfigyelő. Ezt a jelet kell figyelni a fákon, eltévedni nem lehet, csak egyre izgatottabban várni a vadállatok felbukkanását.
A töltésen majdnem két hektáros, bekerített terület van, gímszarvasokat és vaddisznókat fotózhatunk, olyan állatokat, amik hozzászoktak az ember jelenlétéhez, félelem nélkül, csapatosan közelítik meg a kerítést. Élelmet várnak, és valódi show műsort adnak cserébe: a gímszarvas hatalmas szökellésekkel száguldja körbe a területet, a kismalacok menekülnek előle, mi szurkolunk, hogy ne essen bántódásuk. Ezek már a nyugalom pillanatai:
Szerencse kell ahhoz, hogy egy többnapos őszi kirándulást eső nélkül vészeljünk át, és program újratervezés,ha mégis közbeszól egy esős nap. Hát még, ha kettő. A kézenfekvő, de nekünk idegen játszóház látogatást más alkalomra hagyva a szülői akarat döntött: fürdőt kerestünk, kicsit, barátságosat. Meg papucsot, az otthon felejtett helyett. Még a kisvasúton hallotta meg tanakodásunkat a mozdonyvezető a Szekszárd környéki fürdőkről, ő a tengelicit ajánlotta. A szekszárdi uszoda jelenleg zárva tart, a nagynevű fürdőkben vagy nincs gyermekmedence, csak termálvizes, vagy túl messze vannak.
Tengelic egy kétezer fős község Szekszárdtól 25 kilométerre északra, kastélyokkal, kúriákkal, hotellel, aminek saját hévízkútja, gyógyvízzel rendelkező fürdőkomplexuma van. Benne 50-70 cm mély gyerekmedence, 20×8 m-es feszített víztükrű úszó- és egy termálmedence. Ez épp elég két-háromórányi ottléthez pancsolással, úszással, hajszárítással.
Még egy esős napra kerestünk olyan elfoglaltságot, ahol tető van a fejünk felett. Ez lett a pécsi nap, azon belül a Zsolnay Kulturális Negyedre szánt néhány óra. Néhány éve fejeződött be a Porcelánmanufaktúra gyárépületegyüttesének rehabilitációja. Ízelítőül az öt hektárnyi terület pazar látványvilágából: a Zsolnay- örökség részeként a képen az ún. Jégverem, melynek kapubejárata felett egy 1893-ban, perzsa stílusban készült díszoszlop magasodik.
Egyedül, felnőtt társaságban itt is napokat lehet időzni: “Pécs új kulturális városrésze” Egyetemi, Alkotó és Míves Negyedével, azok gyűjteményeivel, kiállításaival, fesztiváljaival, koncertjeivel a kötelező kategória Pécs látnivalói közül. A Gyermek és Családi negyed, azon belül a Bóbita Bábszínház és Bábmúzeum a gyerekeket hívogatja dombon levő, mesebeli épületével. Benne mesekuckóval, ringató jellegű foglalkozásokkal, naponta bábelőadásokkal. Szivárványhinta című csecsemőszínházi előadásuk három év alattiaknak készült. Itt minden a gyerekekről szól, még a bábszínház kávézójában is fejlesztő fajátékok marasztalják a kicsiket. Hogy az épületet körülvevő szuperbiztonságos, ötletes játszóterekről ne is beszéljünk.
Három év felett ajánlják a a Labor – Interaktív Varázstér fantázianévre keresztelt „csodák palotája”, természettudományos, interaktív kiállítás látogatását. Csoda, ha nem jutott idő legalább a Zsolnay Aranykora kiállítást megnézni?
Szekszárdot, a bázisunkat, eddig éttermei miatt magasztaltuk. Ahányszor jót ettünk, annyiszor le is mozogtuk az ebédet, vacsorát, hálát adva a várostervezőknek a központtól induló, úttesttől távol épített, zebrákkal csak ritkán megszakított hosszú sétányig, ami a futóbiciklis gyerekek (és szüleik) paradicsoma. Szekszárd belvárosa a borús ég alatt is friss, büszke arcát mutatta: a felújított Béla király tér, Vármegyeháza, Várkert hármast két éve adták át. A képen a Pollack Mihály tervezte, klasszicista stílusú volt Vármegyeháza épülete, amit az építészeti műleírásban Szekszárd „szívének” neveznek.
Tolna megye székhelye „otthonos, élhető városként” definiálja magát, és bár erről nem kérdeztük az ott lakókat, nekünk is ez volt a benyomásunk a belvárost, a piacteret, a parkokat, a Művészetek Házát, a kulturális központot látva.
Apropó: ha csak egy napra, borturistaként tér be valaki a városba, feltétlenül látogasson el a Garay Élménypincébe, ahol harminc szekszárdi borászat kínál kétszáznál többféle bort. Megtörténhet, hogy az élmény még egy napra marasztalja. Az se csoda, ha aztán családostul visszatér, és hosszabb időt szán a környékre, majd újabb magyarországi tájegységeket akar felfedezni. Tudják, itthon otthon vagyunk. Jó utat!
by Katus