Ezúttal mindenképpen. Négy csaj, négy anyuka, négy nő, négy ember kiszabadul. Nincs munka, nincs háztartás, nincs gyereksírás, nincs feladat, nincs megfelelés, nincs stressz, nincs gondolkodás. Bú, ború tovaszáll, a búsulás nem téma. Csak az együttlét, a közös élmény. Alterába Fesztivál. Második nap. Ocho Macho. Kiscsillag. Anna and the Barbies.
Hideg van, nyári estéhez képest mindenképpen: esett, esik, és eshet még bőven. És akkor mi van..?!
Viharkabát, gucsi (gumicsizma) adott, kedv nem szegődik. Nagyobb a színpad, mint eddig, remek! Upsz, nem fedett, és épp zuhog. Baj ez? Dehogy!
Nyár van, remek a koncertkínálat, finom a koktél, együtt vagyunk, aki eljött, nem picsog az időjáráson, élvezi azt, amit ma beszippanthat, hogy aztán jól elraktározza. Hogy legyen majd mit elővennie szürke, fénytelen, magányos novemberi estén.
Az Ocho Macho is újrakezdi, kicsit megakasztotta a zenélést a fentről érkező csomag, de pörögnek a dalok, és pörög a közönség is. Mit nekünk csepergés? Páros lábbal szökkenünk az égig, amikor Kirchknopf Gergő ordítja: „Jó nekem!” Mert amúgy jó, minden helyzetben, pillanatban meg lehet találni a számunkra jót. Néha keresni kell, de mindig ott van, megbújik, csak ügyesen kell előhívni.
Lovasi Andrást viszont nem kell előhívni, jön magától:
„Meg azért ezt nézd meg, mert szerintem tényleg tök szép lett, két delfin
Arra gondolok, az egyik én vagyok, a másik te, és úsznál le
Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék?
Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék?
A boldogság hívószó, azt dobom fel én
Van-e szándék, szándék van.”
Fergeteges a koncert, fergeteges a hangulat, egyként ugrál mindenki, senki nem fázik, ez már másik energiaszint: egy rezgés.
Ezt kapja tőlünk Pásztor Anna és csapata. Mi meg tőle a megszokott, őrült, de szerethető lényét, a kisugárzását, a vagányságát, a vadságában rejlő huncutságot. A mindig betaláló dalszövegeket:
„Főzzünk csókból baracklekvárt
amíg van elég
amíg a nektár túl nem csordul
a peremén
egyszer minden fontosabb lesz
majd, mint te meg én
jó lesz majd egy gombóc
közepén….”
Ezen az éjszakán ez volt a fontos. Ez az élmény. Hosszú távra. Alterába Fesztivál 2016.
csak2slukk