Frissen esett meg velem, és nem hagy nyugodni a dolog, így megírom:
Adott egy napszemüveg, aminek az orrbizgentyűje elferdült… Bár hordható így is, de gondoltam a mai kisbabás egészségügyi sétám alkalmával bekanyarodok egy optikába és megkérdezem, hogy meg tudnák-e javítani. A belváros szívében két optika is van egymás mellett, én a bal oldali mellett döntöttem, csupán csak azért, mert a jobb oldali ősrégi, snassz kinézetű, optikával ellentétben ez csilli-villi, sem lépcső, sem ajtó nem nehezíti a bejutást, így gondoltam még a babust sem zavarom az alvásában.
Kedves eladó hölgy fogad, mondom a gondomat, ő meg, hogy mindjárt jön a férje és megnézi. Férj már jön is, majd arrogánsan közli, hogy a DM-ben és búcsúban vásárolt napszemüvegeket nem javít, mert nem tudja garantálni, hogy nem tesz benne nagyobb kárt. Én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam…egy kicsit még álltam, aztán megköszöntem és kisétáltam.
Kedves optikus úr, a fenti kijelentésével amúgy nem lenne probléma, ha azt kedvesen és árnyaltabban fogalmazta volna meg, anélkül, hogy a kedves vásárlót (én) a földig alázza. Ráadásul még meg is köszöntem volna az aggodalmát.
Amúgy egy Tommy Hilfiger napszemüvegről lett volna szó, ami ugyan nem csúcskategória, de azért nem is a búcsúban lőttem…és ami a lényeg: én szeretem, és természetesen fizettem volna a munkáért. Amúgy meg egy defektes szemüveggel a fejemen akár potenciális vásárló is lehetnék, na de az biztos, hogy ezek után egy másik optikában.