A férjem szerint minden rendes magyar ház udvarán van bontott tégla, legalább egy kisebb kupacnyi. Szerintem meg minden rendes magyar lakótelep közepén áll egy poroló. Tudjátok, mi az? Hivatalosan szőnyegporoló-állvány.
Legutóbbi sétám alkalmával tűnt fel, hogy ezek a retró vasszerkezetek bizony még itt-ott megtalálhatók. Leginkább a régi, 70-es években, vagy korábban épített társasházak környékén, ugyanis a később felhúzott (panel)házakba már padlószőnyeg került, és a porszívó is jobban elterjedt, így okafogyottá vált a szőnyegporolók elhelyezése.
Nagyanyámék társasházi lakásának udvarán például állt egy méretes darab. Játszótér nem volt a közelben, így jobb híján az udvaron töltött időnk nagy részét ezen, vagy a hatalmasra nőtt nyírfán töltöttük. Rendeltetésszerűen talán évente kétszer használták az állványt, amikor is szüleim feltekerték a mama szőnyegeit, és kiterítették a porolóra alapos portalanítás céljából.
De igazából a rendszeres porolóhasználók sehol sem a felnőttek voltak, hanem mi, gyerekek. A poroló nemcsak tornaszer volt, ahol megtanultam átpördülni és lógni (persze először alul és csak később felül), hanem sok esetben a találkozási hely, amin ücsörögve dumáltuk ki az iskolában történteket délutánonként. Utáltuk, ha valaki biciklit zárt hozzá, mert csak akadályozott minket a szabad mozgásban…meg különben is: a poroló a miénk volt!
Ti mire használtátok a porolót?