#Metoo: ölébe ültetett, fogdosott, leszorított az ágyra

A #metoo mozgalom – mikor szexuálisan zaklatott  ̶n̶ő̶k̶  emberek bújnak elő történeteikkel – természetesen minket sem hagyott hidegen. Pontosan azért, mert néhányunk épp úgy áldozat volt valamikor. Hárman közülünk, SZOMBATHELYIEK írták le életük egykori meghatározó, megrázó eseményét, igaz, név nélkül. Szeretnénk ezzel is hozzájárulni a szemléletváltozáshoz, hogy a zaklatást ne tekintse senki természetesnek, ne hibáztassák az áldozatot, és a gyermekekre még jobban figyeljenek:

1. Ráfekszel a vízre, ő fogja alulról a hátadat és a lábadat és kísér a vízbe

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon hány kislányt, nőt ér valamiféle nagyon rossz érzést kiváltó, szexualitással kapcsolatos élmény, zaklatás. Eleinte azt gondoltam, keveset, aztán rájöttem: nem, nagyon sokat! Sőt, sokukat rokonok, ismerőseik részéről. Ha pedig sokunkat ért ilyen, azt is tudjuk, mi az a mély szégyen, zavar, ami miatt ezt nem merjük elmondani. Én szerencsés vagyok, hogy csak karcoltam az igazán szörnyű dolgokat.

8-9 éves lehettem, olyan korban, amiről csak foszlányok maradnak meg az emberben, mire felnő.

A csepeli strandra mentünk el rokonainkkal. A medence szélén ácsorogtam, mikor egy idősebb férfi szólt, tudok-e úszni, mert ő szívesen tanít. Egyáltalán nem emlékszem rá, hogy nézett ki, annyi, hogy az akkori szememmel öreg, kicsit puhány bácsi volt. A hátúszást javasolta. Hogy megy az? Hát ráfekszel a vízre, ő fogja alulról a hátadat és a lábadat és kísér a vízbe. Ő a láb helyett – s látják, a szégyen, meg “erről beszélni, pfujj!” miatt most sem tudok egyes szám első személyben írni – a nemi szervet fogta meg. Olyan rossz érzés fogott el azonnal, hogy éreztem, innen menekülni kell. Talán egy hossz után valamire hivatkozva gyorsan elmentem onnan, ott hagyva a joviális bácsit, aki illedelmesen állt ott és tanította tovább buzgón úszni a kislányokat.

Persze, hogy nem mondtam el senkinek. De mély nyomot hagy az emberben az ilyen, azt mutatja, ahogy mondtam: nem sok mindenre emlékszünk ebből az korból. Én erre igen.

2. Sokszor az ölébe ültetett és simogatott

Egészen kicsi koromban kiderült már, hogy muzikális vagyok. Egy dunántúli településen éltünk akkor. Anyám elmondása szerint másfél évesen tisztán énekeltem a Gólya, gólya, gilicét. Az óvoda után teljesen természetes volt, hogy zeneiskolás is legyek. A szüleim zongorára akartak beíratni, de én azt mondtam: “Még sosem láttam hegedűt közelről, én inkább hegedülni szeretnék.”

Így kerültem a pocakos, szemüveges és kopasz F. bácsihoz, aki nagyon kedves volt. Túlságosan is.

Minden órán hallottam a “Mucika, puszit!” felszólítást és akkor igen, puszit kellett adni. Amit utáltam. Arra már nem emlékszem, hogy már előtte is utáltam-e idegeneket és a távolabbi családtagokat puszilgatni vagy csak ezután fogott el az undor minden ilyen alkalomnál – végül is mellékes. Arra is emlékszem, hogy sokszor az ölébe ültetett és simogatott. Lehet, hogy nem volt pedofil és TÉNYLEG csak színtiszta szeretet munkálkodott benne – viszont az érzet, amit maga után hagyott, ma is borzongással tölt el. Sokáig egészen lefagytam, ha valaki hozzámért.

Akkoriban is – mivel végül 5 évig jártam hozzá hegedülni, amit totálisan sikerült megutáltatnia velem, pedig állítólag volt hozzá tehetségem – szóval én ezeket próbáltam otthon elmondani, anyám egyszer talán beszélt is vele, hogy ne puszilgasson, mert nem szeretem, de ezek csak olyan kis gyenge próbálkozások voltak. Végül 13 éves voltam, mikor egy magatartásból kapott hármas érdemjegy miatt eltiltottak a karatétól (amit imádtam), erre dacból kitaláltam, hogy akkor hegedülni sem fogok. Így szabadultam meg a kellemetlen szituációktól, csak az emlékektől nem sikerült, még 30 év után sem…

3. Elkezdett kergetni az ágy körül, először viccnek tűnt, aztán már nem

Több mint húsz éve történt. 19 éves voltam, az első nagy szakítás után, és piszkosul szenvedtem. Fél éve kerültem egy idegen város idegen főiskolájára, amit nem szerettem. Hamar lettek barátaim, a sulit kisujjból kiráztam, mozi, buli, lógás maradt.  Egy esti kis házibulira, egy lepukkant albérleti nagyszobára emlékszem, és egy kisebb társaságra, két fiúra, és talán öt-hat lányra, és a kezdeti nagy viháncolásra. Nem minden részletet tudok ennyi idő után felidézni, az biztos, egy idő után eldurvult a buli.

Hirtelen eltűnt minden barátnőm, piszkosul mérges voltam a csajokra, nem értettem, azt hittem, kint majd megvárnak.

Indultam volna kifelé, kezemben a kabáttal, de nem nyílt a szoba ajtaja. Nem értettem, valaki leoltotta közben a lámpát is. A sötétben elém penderült az egyik srác, akit nem is igazán ismertem, csak a becenevét tudtam, meg azt, hogy az egyik barátnőmre hajt. Nem volt másik kijárat, csak ez az egy ajtó, vagy a harmadik emeleti ablak. Egyik csoporttársam és az aktuális pasija a másik szobába bezárkóztak, így mi is be voltunk zárva. Tisztán hallottuk mi zajlik a szomszédban, órákon át.

A srác tapogatni kezdett – előtte semmi kapcsolat nem volt közöttünk.

Én akkor ocsúdtam fel, de hiába. Elkezdett kergetni az ágy körül, először viccnek tűnt, aztán már nem annyira. Talán ő is részeg volt, nem tudom, csak azt, hogy nem engedett el, megoldotta, ha már kéznél voltam, hiába kértem, nem eresztett. Borzasztó volt, lebénultam, de nem emlékszem pontosan, mi történt, csak arra, hogy megtörtént. Így védekezik az agy. Utána szótlanul felöltöztem, és meredten bámultam az üveges ajtót, hogy végre kinyissa valaki. A srác, mint aki jól végezte a dolgát, elaludt. A barátnők, mint később kiderült, azt hitték, én akartam ezzel a fiúval egyedül maradni, ezért léptek le olyan hirtelen. Hát nem.

Volt egy másik eset, egy évvel később, tanultam ebből. Szintén egy buliban, más helyszínen. Ottalvós volt, egy átjárószerű szobában kaptam egy ágyat. Fáradt voltam, hamar lefeküdtem. Éjszaka arra riadtam fel, hogy valaki meztelenül matat rajtam.

Sötét volt, percekbe került, míg rájöttem egyáltalán, a házibuli közönségéből ki lehet ez az izzadós, nagy hasú pasi.

Egyszerűen csak rámfeküdt, és nyomult. Nagyon izzadt, undorító volt, de nem volt potens, én meg annyira nem akartam tőle semmit, hogy tényleg menekülőre fogtam, kézzel-lábbal rúgtam le magamról, karmoltam. Sikerült is, hurkás-véresre karmoltam a a hátát, másnap meg is mutatta. Ő bocsánatot kért, azt hitte jó buli lesz, részeg volt. Mentegetőzött. Szerencsémre nem állt fel neki. Hát nem volt jó buli, de már tudtam, mit kell tennem.

Két saját eset, a srácoknak félreértett szexuális kaland lehetett, nekem trauma és szimpla erőszak.

Megrázott az első, de nem hagyott mély sebeket, inkább csak undort. Naiv voltam, nem vettem a jeleket, nem éreztem a veszélyt. A szomorú és elkeserítő, hogy hány meg hány ilyen eset van a közvetlen környezetemben. A barátnőim között is ismerek olyat, akit kisgyerekként az édesapja barátja erőszakolt meg egy házibuliban, felosonva a gyerekszobába (éveken át rettegett a férfiaktól, pszichológus kezelte). Egy másik lányt a szombathelyi Végállomásból egy fiútársaság kocsikáztatott meg, azt ígérték neki, hazaviszik. Aztán megálltak egy sötét helyen…

Van egy lányom, és nagyon nem akarom, hogy megtudja ő is, milyen a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, ha lefogják a kezed, és nem szabadulsz. Ezért is gondolom, fontos róla beszélni. Fontos! FONTOS!!!

2 thoughts on “#Metoo: ölébe ültetett, fogdosott, leszorított az ágyra”

  1. Tisztelt Szerkesztőség.
    Nekem is van egy történetem. Amióta elindult útjára ez a lavina, azóta egyre erősödik az érzés, hogy leírjam. Talán akkor kicsit enyhül a fájdalom, a bűntudat, az emlékek.
    Családom, gyerekeim vannak, senki nem tudja, mi történt.
    Ha ideírom, ahova ezt most, akkor csak a történet kerül publikálásra, név és minden személyes adat nélkül, ugye?

    Köszönettel
    Eszter

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.