Sokkoló hír: kitették a Télapó szűrét. Hoppá, ez törpe. Szóval egy hajléktalan szakállasra bukkantunk. Még jó, hogy van rajta kötény, és van mit enni neki.
Urbanizálódtak ezek, mint a verebek – törpegrill a porcelánon
Vannak napok, amikor minden szürke. A levegő nyirkos, az arcüreg duzzad a takonytól, ráadásul a földrész, amin élsz, éppen agonizál. Csak a szürke életuntság árad feléd. Vagy csak erre vagy fogékony, de ezt most hagyjuk. A minap ilyen mufurc tudatállapotban kajtattam át a városon, amikor a belvároshoz közel egy utcában megakadt a szemem valamin. Na ne, csak nem a Télapó sütögeti a WC-csészén a virslijét?
Egy szocreál stílusú többszintes ház földszinti folyosóján, dacolva faggyal-téllel, lenge hacukában víg kedélyű sityakos szakállas főzőcskézik. Lábtörlőre állítva, hát nem kitették a szűrét?! Ahogy jobban megszemlélem, veszem csak észre, ennek bizony zöld a nadrágja, visszaszívom a Télapót, bizony ez az izé a kerti törpék nemzetségéből származhat.
Az ízlésbajnok műalkotás elég nagy ahhoz, hogy ne maradjon észrevétlen, viszont ügyeskedni kellett ahhoz, hogy megfelelő szögből lefotózzuk.
A tanulság csak ennyi: nem igaz, hogy a kerti törpéknek nyírt gyep, ápolt kert kell, urbanizálódtak ezek, mint a verebek. Eztán elsütögetnek itt a belvárosban, a betonon is.
Mindenesetre azon kaptam magam, elszállt belőlem a fásultság, randa is, ciki is ez a szakállas kis izé, de jókedvre hangolt.