Végy egy munkában megfáradt apát, egy kerek szülinapos anyát és egy alig kétévest, akik mind arra vágynak, hogy végre együtt töltsenek egy hetet. Apropó tehát van az utazásra, már csak a helyszínről kell dönteni. A gyermek ki nem állhatja, ha hosszan, bekötve, egy helyben kell ülnie az autóban, a bő három órányi odaút – benne másfél óra alvásidővel – még nem lépi át az ingerküszöbét, gondoljuk mi, és tényleg nem.
Irány Magyarország, a Dunántúl, azon belül Szekszárd, ami egy történelmi borvidék központja, és ahonnan könnyűszerrel el lehet jutni a Gemenci erdőben közlekedő kisvasúthoz, a nagyrezéti vadmegfigyelőhöz, a pécsi Zsolnay Negyed Bóbita Bábszínházába, csakúgy mint Püspökszentlászlóra, a hosszúhetényi Almalombba, Bajára vagy a tengelici fürdőbe.
Az idő mindig repül, ha jól töltjük, mekkora közhely, de milyen igaz. Öt-hat nap alatt ízelítőt kaptunk a vidékből, emberekből, állatokból, kultúrából és gasztronómiából.
Többet, mint amire számítottunk, kevesebbet, mint amire vágytunk volna. Nincs ebben semmi talányos, apró gyerekkel átgondoltabban kell világot látni. A programválasztás is sokszor a kicsi igényeihez igazodott. Máskor meg a szülőkéhez, alkalmazkodtunk oda és vissza.
Ezúttal n(s)em éltünk a hotel, wellness, félpanzió nyújtotta kényelemmel, egy Decs-szőlőhegyi felújított présház panzióban foglaltunk szállást, és kíváncsiak voltunk, milyen menüt találunk az utunkba akadó éttermekben. A szállásról, programokról majd később, jöjjenek előbb a gasztroélmények.
Hogy szerencsénk volt, vagy tényleg egyre több vendéglátó egység figyel a részletekre – alakít ki gyereksarkot, hoz műanyag tányért, strapabíró poharat, gondolkodik gyerekadagokban is, és az etetőszéket se hagyja maszatosan – nem tudom, a tapasztalataink kifejezetten jók voltak, egyszer se kellett használnunk a táskába készített nedvestörlőt kétes tisztaságú gyerekszékek miatt .
Kezdhetném a sort mással is, de miért tenném, a szívünkhöz egy hely került különösen közel, a Szekszárd belvárosában levő Ízlelő étterem, ami családbarátként hirdeti magát, de sokkal több annál: a mesterszakácson és egy másik munkatárson kívül tanulásban akadályozott, hallás- vagy mozgássérült, ill. halmozottan hátrányos helyzetű embereket foglalkoztat, összesen tizenkét főt, működtetője a Kék Madár Alapítvány.
A nyitás utáni nyolcadik évben napi száz-százhúsz főt “ebédeltetnek”, csupa egészséges, jóízű,változatos ételt kínálnak, nagy-, zóna- és gyerekadagot , kétféle levest, háromféle főételt és desszerteket megfizethető áron.
Ilyen az étterem utcafronti része, az egyik fal még felújításra vár:
Belülről ezt a képet mutatja:
A MOME építész hallgatói kapták tervezési feladatul az étterem tereinek újragondolását, a gyermekeket ábrázoló kép szabad szemmel, a helyiségben nézve nem kivehető.
Mi kerül az asztalra? Íme egy “A” menü a leves mellé: natúr pulykamell aszalt gyümölcsös raguval és rösztivel.
Képzeljék el, milyen egy “B” vagy egy “C” menü.
A munkatársak már a második napon ismerősként üdvözöltek, teljesen természetes az, hogy csupa mosoly kerekes székes felszolgáló veszi fel a rendelést, és ha borravalót szeretnél adni, megkérnek, hogy adományként tedd azt az üvegdobozba. Rendkívül jó kezdeményezés, ahol minden apró részletre ügyelnek. Fontolgatják a franchise hálózat létrehozását. Szombathelyen is szívesen látnánk hasonlót.
Ugyancsak Szekszárd belvárosában kitűnő olasz konyhát visz a Bella Napoli Pizzéria és Étterem, hagyományos értelemben vett magyarosat a Zrínyi Sörkert. Itt kellene, hogy folytatódjon a sor a borházakkal, pincészetekkel, lelkes beszámolókkal a kóstolt cabernet franc, merlot, kékfrankos és kadarka, stb. borokról, hisz több évszázados hagyományú Szekszárd és környékének borkultúrája.
Ígérem, néhány év múlva visszatérünk, megosztjuk tapasztalatainkat és nem csak a főútról és autóból csodáljuk meg a Fritz tanyát, a Bodri Pincészetet, a Takler Kúriát vagy Dúzsi Tamás és családja Pincészetét. És nemcsak hallgatjuk házigazdánkat, aki lenyűgöző kupolákat, pincéket, gazdasági épületeket tervez és épít a környéken, más borvidékeken és külföldön is, hanem szemrevételezzük is munkáit például az említett pincészetekben.
Szekszárdtól távolodva, de kulináris irányban haladva tovább, tegyünk kitérőt
Kulináris kitérő, találkozóhely. Így aposztrofálja magát a hosszúhetényi Almalomb, ha úgy tetszik: ALmalomB. A szójáték a vendéglátóhely nevében nem véletlen. Az utóbbi évtizedekben elhanyagolt állapotban levő épületekben vízimalom működött, a hosszúhetényi 16 malomból az egyik.
Minél nagyobb közönségnek szeretnék megmutatni az országosan védett műemléket, melynek patináját megőrizték. Az épületeket – a pajtát, a malomkerék házát, a nyári konyhát kemencével, füstölővel, a konyhát, a tisztaszobát – több éves munkával újították fel, nem is akárhogyan. Végigjárva a helyiségeket, folyton ott motoszkált a fejemben: ha ezt a falun élő nagyapám, dédapám láthatta, megérhette volna, otthon érezné magát. Az Almalomb háziasszonya azt kívánja: lassuljon le az idő minden ide betérőnek.
Mi pedig az Almalomb csapatának kívánunk a hely hívó szavát meghalló vendégeket, közönségcsalogató kiállításokat, intim hangulatú koncerteket, az eddigihez hasonlóan kéthetente megújuló, ínycsiklandozó menüsort, kitartást és derűt a folytatáshoz.
A fotón egy éttermi mosdó látható, vályú mosdótállal, eredeti cementlapokkal:
Az étterem-malom több épületből, azon belül kisebb-nagyobb helyiségekből, ill. udvari részből, malomárokból áll:
Birslekvárral felszolgált, kiadós sajttortájuk és görög hegyi teájuk után kötelező volt egy hosszú sétát tennünk. Ehhez a családi történeteinkben legendássá vált Püspökszentlászló, a közigazgatásilag Hosszúhetényhez tartozó zsákfalu a Zengő hegy tövében tökéletesen megfelelt. Valódi (!) terepjárók tulajdonosai előnyben, mezei személyautókkal több mint rázós a faluhoz vezető pár kilométernyi út. A néhány állandó lakos és a 32 telek tulajdonosa, nem beszélve a turistákról, a vendégházakba igyekvőkről, bízik abban, hogy javulnak az útviszonyok.
A település a nevét egyrészt onnan kapta, hogy több évszázadon keresztül itt volt a pécsi püspökök temploma és nyári rezidenciája. Másrészt Szent László királyról tartják, hogy a környéken vadászva a mai falu helyén álló településen egy barlangba húzódott a vihar elől, később ennek emlékére ott kápolnát építtetett. Turisztikai Látogatóközpont, Zarándokház és Mindszenty-emlékhely a Mecsekben projekt keretében a Pécsi Egyházmegye mostanra szinte teljesen felújíttatta a későbarokk műemléket, a templomot, a kastélyt és a melléképületeket.
Ottjártunkkor még nem volt látogatható a kastély. Fazsindelyes templomának egy része látható a fotón.
Püspökszentlászlói utcakép:
Ebbe a tündérkertbe is bepillanthattunk:
A folytatásban: vaddisznó- és gímszarvaslesen a Gemenci erdőben. Majd irány a város: Szekszárd, Pécs, Baja félig felnőtt-, félig gyerekszemmel, fél napokra, tíz fokban. Illetve: meghajolva az eső akarata előtt, fürdő és bábmúzeum látogatás a panzió szobájának négy fala helyett.
by Katus