Nagyon fáradt vagyok, hosszú, kimerítő napom volt, az agyam tele van: zakatolnak a gondolatok. Nincs erőm letisztázni, rendbe tenni a fejem, csak hagyom, hogy elnyomjon az álom. Mit elnyom?! Agyonüt! Annyira kimerültem. Pillanatok alatt zuhanok álomba. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, talán csak néhány perc, de már nem vagyok ébren. Fura állapotba kerülök. Érzem, hogy az elmém még mindig dolgozik, de a testem kezd átállni az éjszakai üzemmódra. Hirtelen elkezdek félni! Surrogásokat, suttogásokat hallok, látom, hogy egy lény közeledik felém! Sárgás színe van, mintha hőkamerával látnám, magas, egyre közelebb suhan hozzám, a lépteit nem hallom, csak ezt az állandósult surrogást. Kiszolgáltatottan fekszem, mozdulni sem tudok. Üvölteni akarok: – Segítséééég! Egy hang sem jön ki a torkomon. Nem mozdul a testem! Mi történik?! Horror a hálószobában – az alvási bénulásról részletei…
Szerző: csak2slukk
Édes, jó a színe, gusztusos az üvegben
Véget ért a karnevál, Tófürdő bezárt, ideje ébredni, elkezdődött az ősz. Közhelyesen és képzavarosan: visszatértünk a régi kerékvágásba. Apa dolgozik, barátnő két gyerekkel ismét a fővárosban, helyi barátnők munkában, család naná, hogy szintén work üzemmódban, szóval, soha, senki nem ér rá napközben. De no para, mert egy kreatív anyuka csinál magának és gyerekének programot. Gondoltam, befőzök szilvalekvárt.
Már megtanultam menet közben sört inni – Karneváli kalandok
Majdnem tíz évvel ezelőtti fénykoromban pasira pörögtem a Gayer park egyik vaskos törzsű fájánál. (Hú, azt a csókot, – na, meg ami utána történt -, sosem felejtem el…) Mostanság főleg az Alma együttes dalaira zúzom a gyerekkel. Könnyen rá lehet állni a kétgenerációs partizásra, néha összemosolygunk a szülőkkel, ahogy önfeledten együtt rázzuk a Ma van a szülinapom c. slágerre.
Már megtanultam menet közben sört inni – Karneváli kalandok részletei…