Ismerős helyzet ugye, amikor az ember a bevásárlókocsit tolva halad a bolt polcai között és közben valaki(k) folyamatosan mutogatják neki, mi maradt le a listáról. „Anya veszünk ilyent? Nem. Anya veszünk olyant? Nem. De anya légyszi, légyszi, légyszi!!! Nem.” És megy fel a vérnyomás. A cérna meg akkor szakad el, amikor még azt is hallom: „De anya, ez egészséges…” Általában persze jó sokan hallják, hogy milyen kőszívű anyja van ennek a gyereknek, hiszen tényleg csak túró, meg tényleg 100%-os, meg csak egy kis piskóta, és tényleg csak egy harapás müzli…És még a lelkiismeretre is hogy tud hatni ez a kis 130 centi, ahogy mondja, hogy „Tízóraira is mindenki visz valami finomat…” Mert nincs lehetetlen: így készíts otthon, akár tízóraira müzliszeletet részletei…
A következő tízóraival egy nagy gond van, nagyon gyorsan elfogy. Úgyhogy sütés után gyorsan kell cselekedni és leszelni egy nagy darabot, ami a suliba megy, a többi ugyanis hipp-hopp elpárolog. A kuglófról van szó, méghozzá egy békebeliről, amit a gyerkőc nagyija süt gyakran, s anno el is irigyeltem tőle, ám amikor kiderült, hogy a lágy tésztát kb 10-15 percig veri fakanállal, akkor úgy döntöttem, a kuglóf az ő reszortja marad. Csakhogy olyan pihe-puha finomság ez, hogy nehéz kivárni, míg újra eszébe jut a nagyinak… Szóval gondoltam egyet és bevetettem a robotgépet, és láss csudát, működik. Így került a kuglóf is a tízórailistára. 
