Kínai cirkusz, tényleg világszám!

Hova menjen az ember lánya, ha egy késő őszi zimankóban és szmogfelhőben épp
Budapesten támad dolga, ráadásul két mindenre elszánt kiskorúnak is élvezhető
programot keresne? Menjünk cirkuszba?! – vetődött fel a családi ötlet, merthogy az
Állatkertben megfagynánk, Vidámpark nincs, a múzeumokhoz töpörtyűk a csemeték.

Legutoljára egy vándorcirkuszba fizettük be magunkat, ahol bohóc-akrobatákra,
fogatlan oroszlánokra és egy kövér csúszómászóra emlékszem, aki profi lévén, az
előadás után megszelídült, és fizetség fejében még a simogatást is eltűrte. Cirkuszos
múltam ennyi, járatlanként ezért is tűnt egzotikus kalandnak egy előadásra beülni.
Pláne a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol utoljára akkor jártam, amikor Magyarországon
épp Moncsicsi-láz dúlt (kb egy évszázada). Más nem is rögzült
ebből a koragyerekkori kalandból, minthogy a nagycirkusz bejárata előtt csomókban
álltak az árusok, és százszámra kínálták a majomszerű kabalákat.

A nagycirkusz repertoárjában ráadásul most nem kisebb attrakciót, mint tradicionális
kínai cirkuszt (a műfaj születésének hazájából, ahol már több mint 4000 ezer
évvel ezelőtt hasonló mutatványokkal kápráztattak) ígérnek, ez jóval izgalmasabb
vállalkozásnak tűnt, mint egy légtornászos oroszlános szórakoztatás. Olyat már
láttam, ilyet meg még nem. A műsor szerint: a Jinani artista társulat legjobb 40
akrobatája érkezett Budapestre.

A Fővárosi Nagycirkuszban – külsőre sokat nem változott

A full-lambériás előtér olyan, mintha visszarepülnénk az időben, egészen a hatvanas
évekig, és egy vidéki művházba csöppenénk, csak itt 300 forintot kóstál egy
perec, és gyermekkorom kakasos nyalókájáért sem filléreket kell fizetni. A retro
érzés tökéletes, elnézve a fehér-köpenyes nagyi-jegyszedőket, a hely sokat nem
változhatott az elmúlt negyven évben. (Látszatra persze).

 

 

Amúgy a belépésnek megkérik az árát, egy család (vegyük a tradicionális 2 felnőtt
két gyerek felállást) mindenféle kedvezménnyel együtt tízezer alatt nem ússza meg.

A lépcsőn megfakult vörös szőnyeg, ez visz az emeletre, kint ruhatár és mosdó. Mi
az arénaszerű nézőtér tetején kaptunk helyet, először megijedünk, annyira meredek,
de hozzászokunk. Elülni szigorúan tilos, árgus szemmel nézik, a helyeden maradsz-e.
Mint a moziban, itt is kötelező az evés, gyerekek ölében pattogatott kukoricás doboz,
anyukák és apukák pedig pereceznek.

Kezdésig még küzdünk egy sort négyévesünkkel, aki már induláskor kijelentette, ő
nem megy cirkuszba, mert az nem jó és pont. Következetesen elzárkózik, vigyáz,
hogy véletlenül se érezze jól magát, befogott füllel, összegubózva, mintha legalábbis
injekcióra várna, nézi végig az első felvonást. A másodikra aztán elalszik. Mi pedig
fellélegzünk, legalább a nyilvános hisztit megússzuk.

Amit kapunk, attól földbe gyökerezett a láb

Zenés színházat látunk, tele olyan attrakcióval, amitől tényleg földbe gyökerezik a
láb. Tátott szájjal figyeljük a gondosan megkomponált koreográfiákat, a bravúros
akrobatikát és az ördögi ügyességet. Hihetetlen egyensúly jellemzi a kecses
gumitestű lányokat és dinamikus erő és bátorság a fiúkat. A produkció szorosan
kapcsolódik a népmesékhez és az évezredes legendákhoz, sokkal közelebb áll a
színház ősi műfajához, a Pekingi opera előadásaihoz, mintsem egy hagyományos
európai cirkuszhoz.

Nincsenek felesleges tárgyak, az ember és teljesítménye áll a középpontban. A
jelenetek minden egyes eleme harmóniában áll egymással, a tradicionális zene
kiegészül a nagycirkusz zenekarának élő produkciójával, a koreográfia illeszkedik
a film-bejátszásokhoz, lenyűgözőek a jelmezek, a tánc és az akrobatikus elemek
eggyé válnak. Nincs üresjárat, míg fent a magasban valaki a hintán egyensúlyoz, a
porondon tányérokat pörgetve lányok hada táncol.

A FENMO előadása valóban a sok ezer évvel ezelőtti színházi tradíciókat kelti életre,
egy olyan kort, ahol a művészet komplett műfaj volt: a mozgásművészet egyben
cirkusz, tánc és színház, zenével és képzőművészettel egységben.

(Az előadás január 1-ig látható még a Fővárosi Nagycirkuszban, kár kihagyni…)

 

Ide kattintva következzék egy kis kóstoló

http://www.youtube.com/watch?v=HTSwkZJP1Xs