Tényleg csak a pasiknak lehet igaza?

Pártolom a női egyenjogúságot, egészséges módon.   Nem tagadom a  hagyományos női szerepeket, és nem támogatom azon szélsőségeket, akik a női egyenjogúságért vívott harcban elfelejtve a valódit célt, férfigyűlölőkké válnak.

Minap találkoztam egy kedves hölggyel, aki 20-25 éve dolgozik gépészmérnökként, sikeres vállalkozást vezet.  Megkérdeztem tőle, hogy boldogul egy kimondottan férfiak uralta szakmákban, illetve érezte e valaha hátrányát annak, hogy nő.

A válasz nagyon egyszerű volt:  „Nem, soha.  A munkában, az üzletben mindig a korrektség vezérelt és mivel mindig ezt adtam, vissza is ezt kaptam. ”

Tényleg ennyire egyszerű  lenne? Vagy a fent említett hölgynek csupán szerencséje volt?  Félreértés ne essék, ezeket a kérdéseket nem azért teszem fel, mert nekem életem során annyi hátrányom származott volna abból, hogy nő vagyok. Nem, dehogy. Csak érdekel a téma, és mások véleménye.

Amíg én ilyen gondolatokat dédelgetek a  fejemben  addig pontosan tudjuk mitől hangos  a média, hogy a női egyenjogúság nagyon és kevésbé elszánt képviselői, sőt azok is akik tesznek az empancipációra, csak egyszerűen büszkék arra, hogy nők, kiállnak és kikérik maguknak azt a fajta aposztrofálást, amivel a parlamentben illették őket, történetesen a családon belüli erőszakról szóló vita kapcsán.

Nagyon érdekes kérdés, hogy ezen a bizonyos egyenjogúságon mit ért a nő, és mit a  férfi.  Mivel a munkaidőm nagy részét többségében férfiakkal töltöm, a lehetőségek  széles tárháza mutatkozik meg számomra nap  mint nap.

Többségében  nagyon jókat nevetek, nagyon  ritkán  a bicska kinyílik a zsebemben.

De minden  kimondott szónál beszédesebb a gyakorlat.

Ad hoc jelleggel 3 fős kis csapat( 1 férfi, 2 nő) alakult, és a reggeli kávé elfogyasztása közben  a sajtokról beszélgettünk. Az egyik kolléganőm megjegyezte, hogy a mozzarella zsíros sajtnak számít, mert a 48 % zsír van benne.  Próbáltam felhívni  a figyelmét arra, hogy ez tévedés nézze meg a csomagolást, azon szó szerint az olvasható, hogy a szárazanyag zsírtartalma 48%, és ez korántsem azt jelenti, hogy 100 g mozzarelában 48g zsír lenne, hanem sokkal kisebb zsírtartalmat jelöl.  Férfi kollégám is a 48g zsírtartalmat támogatta.

Egyedül maradtam a véleményemmel, és azon gondolkodtam, vajon hogy oszlassam el a tévhitet a fejükben, így rákerestem a neten, és a találatok engem igazoltak.

Kolléganőm, ma is tanultam valamit mondattal nyugtázta, hogy nem volt  igaza. Kollégám nem tudta ilyen könnyedén  kezelni a kérdést, neki  jobban fájt az igazság  „ha mindig neked van igazad, soha nem mész férjhez” mondattal  lezárta a vitát.  Gondolom nem is kell írni, hogy ez a mondat mennyit vért küldött az agyamba, de ezen a ponton vált teljesen nyilvánvalóvá a vita meddősége.  Ugyanis ez mondat igazolta, az  a pozíció ahonnan én  vívom a vitát  – xx kromoszómáimnál fogva – alá van aknázva, ha megmozdulok meghalok: ).

Ennyire macho a társadalmunk?  Tényleg csak a pasiknak lehet igaza?  Ennyire nehéz elfogadni, ha valaki adott témában több információval rendelkezik náluk?   Pláne, ha az illető nő?!

XX

“Tényleg csak a pasiknak lehet igaza?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nem csak a pasikra jellemző! Egyre gyakrabban veszem észre, hogy SENKI nem viseli el könnyen, ha a másiknak van igaza. Mindegy milyen neműekről beszélünk és mindegy mi a téma. Sőt, ha még ki is derül, hogy tényleg igaza volt az illetőnek – akkor jobb ha “kussba” marad, merthogy belátást nem fog tapasztalni a másik részéről abban biztos lehet…
    Vajon annyira meg akarunk felelni, mindig mindenkinek, hogy egyre kevésbé engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyen igazunk, hogy esetleg valamilyen dologról kevesebb infónk legyen, mint bármely más embertársunknak ? (!)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.