Cukor nélkül is mennyei, avagy készülhet-e afrodiziákumokból sütemény? Írásom végére ez is kiderül. Egészségtudatos és spiritualitásra fogékony nők figyelmére számítok. Azért elsősorban nőkére, mert közhely, hogy számunkra az út a férfi szívéhez a gyomrán át vezet. No, de nem mindegy, hogy miként. Most következzék egy bűntudatmentes, vágykeltő recept, 18 éven felülieknek: a diós-répás amfóra.
Afrodiziákum a sütőből
Kedves olvasó, még mielőtt a recepthez érsz, következzék néhány érdekes információ arról, miért tekintem a diós-répás süteményt vágykeltő hatásúnak. Továbbá a sárgarépáról magáról bővebben is lesz szó, ugyanis mily’ meglepő, ez a zöldség kitüntetett szerephez jutott viharos történelmünkben. Máris kevésbé különös, ha a narancs szín szimbolikus jelentését megnézzük.
A narancs mint szimbólum
A narancssárga átmeneti szín, a piros és a sárga keveredésével jön létre, képviseli az őszt, a nyár és a tél közötti átmenetet. Míg a piros a szerelem, szenvedély, tűz, erőszak, hadviselés jelképe, a sárga pedig a boldogság, vidámság, napsütés, bizalom szimbóluma, addig a narancs az egészség, energia, erő, vitalitás, lelkesedés, kreativitás színe. Röviden, a forradalom és a bizakodás között átkötő szerep jut neki, a kitartás. No, de a sárgarépa nem volt mindig narancs színű! Úgy gondolom, mint a diós-répás amfóra egyik fő alkotórésze, a sárgarépa megérdemel némi plusz figyelmet. Íme, egy rövid kitekintő.
Répatörténelem
A sárgarépa Közép-Ázsiából származik, a mai Afganisztán területén már 5000 évvel ezelőtt is termesztették, csakhogy akkor még lila színben pompázott. Az ókori egyiptomiak és görögök is ismerték jótékony hatásait, de kellemetlen íze miatt inkább gyógynövényként, mintsem táplálkozási céllal fogyasztották. Az ókori rómaiak nemesítették ki az 1. századra azt a fajtát, ami már sokkal alkalmasabb volt emberi fogyasztásra. Időszámításunk szerint 65‑ben katalogizálták először. A növény néhány felhasználási módját Apicius is lejegyezte a 4‑5. század táján íródhatott szakácskönyvében. Vágykeltő hatást már akkor is tulajdonítottak neki, egy história szerint állítólag Caligula császár egyszer még egy kizárólag répafogásokból álló vacsorát is megrendezett, egy pompás orgia bevezetőjeként.
Lilától a narancssárgáig
A répa Észak-Afrikát, Európát fokozatosan hódította meg, majd eljutott Kelet‑Ázsiába, és a 16. században Amerikába. A lila fajta mellett addigra már széles körben ismert volt a sárga, a vörös és a fehér répa is. A narancssárga szín eredetére több magyarázat született. Az egyik elmélet alapján a 6. században tűnt fel a mai Törökország területén. A másik szerint a 16. században, a németalföldi herceg, I. Orániai Vilmos tiszteletére nemesítették a vörös és a sárga fajta kereszteződéséből.
Az igazság
A legrégebbi illusztrált, 512-ben íródott botanikai könyv már említést tesz róla, mely a narancssárga répa ókori, bizánci eredetét igazolja. A másik, feltehetőn kitalált sztorit az támasztotta alá, hogy a narancssárga fajta csak a 16. században kezdett ismertté válni. A 18. században jutott el Ausztráliába, ott már csak a narancsszínű répát ismerték meg. Érdekes, napjainkban újra kezdenek divatba jönni a sárga és vörös répák.
Az eredeti répatorta
A répatorta eredeti receptjét sok nemzet vallja magáénak, az olaszok, a svédek, a svájciak, a britek és az amerikaiak is. A titok aztán 1975-ban fedte fel magát, mikor a Montclair Történelmi Társaság megjelentette „A tizenhárom gyarmat szakácskönyve” című receptgyűjteményt. Ebből ismerhető meg a sztori, miszerint 1783. december 4-én George Washington tisztjei társaságában ünnepelte a britek pár nappal azelőtti evakuálását, és búcsúzott a függetlenségi háborúban betöltött főparancsnoki tisztségétől.
Politika és gasztronómia
Az elegáns díszvacsorának a Queen utca sarkán álló, „Queen’s Head” nevű fogadó adott otthont, melyet tulajdonosa aznap keresztelt át a Fraunces Tavern névre. Később az utca is nevet cserélt, Pearl Street lett. Samuel Fraunces és főszakácsa, Tom Miner mindketten nagy hazafiak voltak, utóbbi olyan menüt szeretett volna feltálalni, melynek minden hozzávalója a tizenhárom gyarmat, oh pardon, a függetlenségét frissen kivívott Amerikai Egyesült Államok területén termett. Nem volt könnyű dolga, hiszen a nádcukor a karib-szigeteki brit gyarmatokról származott. A patrióta végül desszertként barackos cobbler‑ral, baradicskórós pie-vel, és répás teacake‑kel kápráztatta el a vendégsereget. Utóbbi egy lapos, kerek alakú, ropogós sütemény volt. Sajnos, az eredeti recept nem, csak modernizált változatai maradtak fent.
Az Atlanti-óceánon át
Az első írott recept francia eredetű. Hogy a répatorta hogyan bukkant fel éppen az óceán ellenkező oldalán? Könnyen elképzelhetjük, ha tudjuk, hogy 1776-tól 1785-ig Benjamin Franklin volt Amerika és Franciaország kapcsolattartója. A háború eredménye nagyban a két ország közötti, 1778-ban megkötött katonai szövetségnek volt köszönhető. Bár a Procope kávéház törzsvendégének számított, Benjamin Franklin valószínűsíthetően megfordult a világ első igazi, pincérekkel kiszolgáló éttermében. Ez az étterem a Palais Royal-ban nyílt, amit akkoriban alakíttatott át kereskedelmi és szórakoztató központtá II. Louis Philippe Joseph d’Orléans. A későbbi herceg a francia forradalom során betöltött kétes szerepéről híresült el, azonban pályafutásáról akkor még csak azt lehetett tudni, hogy 1778-ban szolgált az amerikai függetlenségi háborúban.
Gâteau aux Carottes
A párizsi „La Grande Taverne de Londres” éttermet 1782-ben nyitotta Antoine Beauvilliers francia szakács, akinek szenvedélye volt a sütés-főzés. Nagy royalista lévén a forradalom alatt a bebörtönzés elől Londonba kényszerült menekülni, de ez nem törte meg lelkesedését. A forradalom után visszatért, új éttermet nyitott, és szenvedélyének hangot adott 1814-ben írt „A főzés művészete” című könyvében, melyet halála után 1825-ben angol nyelven is kiadtak. Ebben a könyvben szerepel a répás sütemény első receptje, ami voltaképp egy vörösrépás vajas piskóta.
A forradalmi sütemény
A répatorta mégsem Franciaországban, hanem Svájc német nyelvterületén lett nagy kuriózum, ami a francia forradalom idején Helvét Köztársaságként működött, Aarau-i székhellyel. Ennek piacára hordták a környékről a megtermelt répát. Aargau tartományt éppen ezért alemann nyelvjárásban Rüebliland-nek, vagyis répaországnak hívják. A régió specialitását, a kúpos alakú, intenzív ízű fehérrépát (nem összetévesztendő a petrezselyemmel vagy a cukorrépával!) eleinte csak a lovak fogyasztották takarmányként, de szükségszerűségből néhány szegény család asztalára is felkerült. És a napóleoni időkben, főleg az angol tengerblokád idején bizony gyakran akadt szükség.
Gelbrüblitorte
A házireceptek nem maradtak fenn, az első írott recept egy közeli település, Kaiseraugst háztartási iskolájának receptgyűjteményében található, melyet Rosina Gschwind lelkészfeleség vezetett. A 1892‑ben írt recept tulajdonképpen egy mogyorós citromsárgarépás piskóta készítését írja le. A modern receptek rüeblitorte, möhrentorte, vagy aargauer torte néven lelhetők fel, és a sárgarépával azonos mennyiségben magokat: mogyorót, mandulát vagy diót is tartalmaznak.
A-vitamin
Svájc később ismét jelentős szerepet kapott a répatörténelemben, amikor egy svájci vegyész, Paul Karrer azonosította az A-vitamin előanyagát, a béta-karotint. Eredményei széles körben azután lettek ismertek, hogy 1937-ben munkásságáért elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Ugyanabban az évben, amikor Szent-Györgyi Albert az élettani-orvosi Nobel-díjat kapta a C‑vitamin szerepének felfedezéséért. Mint látni fogjuk, ez pont jókor jött a küszöbön álló világháború kitörése előtt.
Háborús konyhaművészet
A 20. század zivataros időszakaiban a termelési kapacitáshiány sok helyütt a jegyrendszer bevezetéséhez vezetett. A helyzet kényszer szülte megoldásokhoz vezetett. Míg a magyar leleményt a jegyek feketepiaca jellemezte, addig Angliában a második világháború idején kampány indult a könnyen hozzáférhető sárgarépa fogyasztásának elterjesztése érdekében. 1940-ben, amikor a német blokád a legerősebb volt, Frederick Marquis üzletember, Woolton első és egyetlen bárója, a frissen kinevezett élelmezésügyi miniszter merész propagandát kezdett, ami a „Kitchen Front” néven híresült el. A korábbról már ismert, gőzöléssel készülő répapudding mellett számtalan új recept létesült, köztük a Woolton pie, a répalekvár, és az olyan répás sütemények, mint a carrot cake, a carrot cookies, vagy a baracknélküli hamis‑barackos gyümölcslepény.
A szenvedélyes sütemény
Míg a Woolton pie a világháborút követően feledésbe merült, addig a répatorta figyelemreméltó népszerűségre tett szert az óceán túloldalán, az 1960-as évek Amerikájában. Erre az időszakra rányomta bélyegét a hippimozgalom és a szexuális forradalom, ami egybevág a sárgarépa vágykeltő tulajdonságával. Sőt, Amerikában gyakran hívják a répatortát Passion cake-nek, amit szenvedély-süteménynek fordíthatunk.
Aphrodité
Vajon kedvelte volna ezt az almás süteményt Aphrodité? Szerintem igen, mert a legendák alapján bizonyos, hogy az alma kivételes szerepet töltött be az életében. A szépség és szerelem görög istennőjének lába nyomán vágykeltő növények, összefoglaló nevükön afrodiziákumok nyíltak, köztük a lótusz és a gránátalma. Az istennő misztikus hatalmának eszköze az alma volt, arra alkalmazta, hogy szerelmet ébresszen másokban. Fia, Erósz, a szerelem és szexuális vágy görög istene ugyanerre a célra nyilat használt. Hérát és Pallasz Athénét legyőzve Aphrodité kapta Parisztól „A legszebbnek” feliratú aranyalmát a trójai Helené szerelméért cserébe. Kell ennél több bizonyíték?
Afrodiziákumok
Aphrodité története nyomán a vágyserkentő virágokat, illatszereket, ételeket afrodiziákumoknak hívjuk. A modern tudomány egyikről sem tudott még kimutatni bizonyosságot, így mindezt mítosznak is tekinthetjük, ám… az igazságnak van egy másik oldala is. Mégpedig, hogy a fantázia fokozhatja a szexuális vágyat, így képzelgés hatására intenzívebbé válik a nemi kapcsolat. Mondhatni, ágy és asztal örömei egyazon helyről, az érzékszerveink által közvetített üzenetekből erednek. Vagy ahogy a magyar nóta mondja, „Rabja lettem szép szemednek, úgy szeretlek, majd megeszlek!”
A vágykeltő narancs
Ha vágyserkentésről beszélünk, mindenképpen szót kell ejtenünk a Kámaszútráról, az élet érzéki örömei leírásának legősibb könyvéről, Mallanaga Vátszjájana indiai filozófus egyetlen művéről. Az óindiai, szanszkrit hagyományokban a partnerkapcsolat, a szexualitás, a nemi vágy, a nemzés, és az alkotókészség székhelye a szexcsakra, a svadisthana. Szexuális energiaközpont. Színe a narancssárga. Szimbóluma a hatszirmú lótuszvirág. Ételei a narancsszínű ételek, és mindazok, melyek afrodiziákumként hatnak ránk. Ezekre az elvekre épül a jóga, az ayurvéda és a tantra is. Most pedig következzenek a vágykeltő sütemény hozzávalói.
Tojás
A tojás a termékenység szimbóluma a szanszkrit Kámaszútrában. Szexuális energiaforrásként tekintettek rá az ókori görögök és kínaiak is. Amellett, hogy serkentően hat a nemi vágyra, még finom, egészséges, és jó fehérje-, valamint vitaminforrás is egyben. Egy tirozin nevű aminosavban gazdag, ami a dopamin előfutára. A dopamin az egyik boldogsághormonunk, azaz kémiai kapcsolatban áll a boldogság és a vágy érzésével. Az eufória állapotának az előidézésében játszik fontos szerepet. A tojás továbbá kiváló cinkforrás, mely segít a tesztoszteron termelésében, és fokozza a libidót.
Sárgarépa
Régen a sárgarépát szerelemgyökérnek, vagy a „férfiak támaszának” nevezték a férfi nemi szervet jelképező alakja miatt. Gazdag béta-karotinban, ami az A-vitamin egyik előanyaga. A provitaminból éppen annyit használ fel a szervezet, amennyire szüksége van. Az A‑vitaminról, a retinoidról azóta kiderült, hogy bonyolult fiziológiai folyamatok révén részt vesz a reprodukcióban, a szaporodás folyamatában. Segíti a hímivarsejtek, a petesejtek, a magzati őssejtek képzését, és a méhlepény fejlődését. Gondoskodik a nemi szervek nyálkahártyának nedvesen tartásáról.
Dió
A csonthéjas gyümölcsöknek, köztük a diónak már az ókorban megtermékenyítő erőt tulajdonítottak. Azóta bebizonyult, hogy az olajos magokban található esszenciális zsírsavak szabályozzák a hormonszintézis folyamatát, elősegítik a pajzsmirigy- és nemi hormonok termelését, így segítenek a hormonrendszert egyensúlyban tartani. A dió cinkben gazdag, ami a sperma egyik alkatrésze. Továbbá a magas cinktartalom segít a tesztoszteron termelésében, ami fokozza a libidót. Jó tudni, a cink A-vitamin, kalcium, és foszfor mellett hasznosul a legjobban, ezek mindegyike magas arányban megtalálható a sárgarépában. Ráadásul a dió amellett, hogy a libidóra jó hatással van, még egészséges és finom is.
Narancs
A gyümölcs aromaterápiás hatással bír, illóolaja képes fokozni a szexuális késztetést. Kellemes illatú, lazító, nyugtató, szorongásoldó hatású. Ajánlott párologtatva vagy bőrbe dörzsölve. Egy erotikus masszázst különösen fel tud dobni. A reszelt héj vagy a frissen facsart lé süteménybe sütve felhasználható ízesítésre. Savanykás íze, friss illata folytán klasszul harmonizál az édes ízvilággal, és olyan fűszerekkel, amik szintén régről ismertek vágyserkentő hatásukról. A kakaó, a fahéj, a gyömbér, a koriander mindegyike potencianövelő, vérkeringést serkentő, izgató. A koriandermag különösen jól passzol hozzá, mert frissen morzsolva kellemes narancsillatot áraszt. A különböző hatásokat lehetne még hosszasan sorolni, de nem fokozom tovább a kíváncsiságot, rátérek a lényegre.
Carrot cake
Mindent összevetve… történelem ide, szenvedély oda, a répatortát igazán vonzóvá az egészséges desszert iránti vágy tette. Amerikában hagyományosan február 3-át szentelik a carrot cake day megrendezésére. Az ünnep nincs hivatalosan bejegyezve, így nem tudni, miért pont ezt a napot választották. Egy biztos, a répatorta közkedveltsége töretlen, még vicc is fűződik hozzá. Jobban megnézve a mai modern, cukormázas recepteket, amik nem nélkülözik a fehércukrot, és a fehérlisztet, az egészséges címke megkérdőjeleződni látszik. Kedves olvasó, ez azonban ne törjön le, mert íme, itt a bűntudatmentes változat.
Diós-répás amfóra, ahogy én szeretem
A répatorta reformált, almával kiegészült változata, ami a répa intenzív ízét némiképp’ lágyítja. Sokszor megsütöttem már ezt a sütit, mindig sikerem volt vele. Főleg, mikor a kóstolók megtudták, hogy cukormentesen készül. Minden alkalommal kicsit módosítottam, mire összeállt a nekem legízletesebb változat, ezt teszem most közzé. Az alaprecept lépései szerint haladva, első az alapanyagok előkészítése.
A hozzávalók sora
3 db tojás: A közepes méretű a jó, ha ilyen épp’ nincs otthon, 4 db kicsi, vagy 2 db nagy kell.
30 dkg lisztmix: Az én kedvenc keverékem a 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt mellé 10 dkg frissen őrölt dió. Más mix is kipróbálható, a lényeg a teljes kiőrlés. Semmi fehérliszt!
30 dkg sárgarépa: Ez 3 db közepes méretű zöldségnek felel meg, amit megmosunk, meghámozunk. Szerintem reszelve a legjobb. A kevésbé rusztikus ízekre vágyók aprítva, pürésítve használhatják fel.
30 dkg alma: Ez 3 db közepes méretű gyümölcsöt jelent, esetleg 4 kicsit, vagy 2 nagyot. Fajtát illetően nincs megkötés, próbáltam már édessel, és savanykással is. Feldolgozás előtt hámozás szükséges. Felhasználása reszelve a legegyszerűbb, de lehet aprítani, vagy pürésíteni is, ki ahogy szereti. A párolásával, pépesítésével felesleges vesződni, mert lédús, sütés közben a saját levében párolódik.
Lazításhoz: 1 zacskó sütőpor.
Ízesítéshez: Ízlés szerint szabadon. Az én ajánlatom: citrom reszelt héja, citrom frissen facsart leve, narancs reszelt héja, narancs frissen facsart leve, frissen morzsolt koriandermag, őrölt fahéj.
Díszítéshez: Ízlés szerint variálható, akár el is hagyható. Ahogy én szeretem: csokoládémáz és fél szem dióbelek.
További előkészítés
Nálam villanysütőben, 180 °C fokon, légkeverésesen készül az amfóra. Erre a hőfokra melegítem elő a sütőt. Ahogy az alapreceptnél írtam, a sütőforma szabadon választható. Nekem a szilikonforma vált be a legjobban, mert rendkívül egyszerű a használata. Semmilyen egyéb előkészítő műveletet nem igényel azon kívül, hogy hajlékonysága miatt egy hagyományos sütőlapra kell ráhelyezni.
Összeállítás
A tojást felütjük, felverjük a gépi habverővel.
A lisztet és a sütőport fakanállal összekeverjük.
A sütőporos lisztet, az őrölt diót, az almát, a sárgarépát fokozatosan hozzákeverjük a tojáshoz, a gépi habverő villájával, vagy fakanállal.
A tésztát ízesítjük, összekeverjük az előre összekészített fűszerekkel.
Sütés
A sütési idő a sütőformától, és a sütőtől magától is függ. Első alkalommal tűpróbáig sütjük, utána ugyanazon hozzávalók mellett a korábban feljegyzett érték beállítható, és tűpróba sem kell.
Muffinforma: 20-25 perc.
Tortaforma: 25-30 perc.
Tepsi (ehhez a verzióhoz mindenből dupla mennyiség kell): 25-30 perc.
Ha kihűlt, kivesszük a formából. Szilikonos sütőforma esetén már 5 perc után, nehogy a párától bepálljon.
Díszítés
A lehetőségek tárháza, így a háziasszonyok fantáziája széles, itt van például Ági krémsajtos bevonata, a svájciak marcipános díszítése, vagy az amerikaiak cukormáza. Utóbbiról az egészségtudatos nőtársaimat inkább lebeszélem. Tapasztalatom szerint a diós-répás amfórához jól illik a csokoládé, nemcsak azért, mert finom, hanem azért is, mert messzi földről híres szenvedélyt fellobbantó hatásáról. Ha a süteményt csokoládémázzal szeretnénk bevonni, érdemes tálalás előtt egy nappal elkészíteni a kellő megszilárdulás érdekében.
Felhívás a Kedves Olvasóhoz
A csokimáz egészséges verziójának kikísérletezése bonyolult feladat, még dolgozom rajta. Alapjául 70%‑os étcsokoládét, vagy 20%-os kakaóport szoktam használni, sosem teszek hozzá plusz cukrot, így is mindig finom. Állagra még tökéletesítenem kell a technikán. Kedves olvasó, ha van kedved, tarts velem! Amennyiben van tuti, egészségesnek számító csokimáz recepted, vagy más bevonat-ötleted, kérlek, oszd meg a titkod, és szólj hozzá a blogbejegyzéshez! Ígérem, én is közzéteszem, amint rátaláltam az ízre, állagra, küllemre is pont jó csokoládémázra. Legközelebb a mandulás-banános amfórával jelentkezem.
