Miért nem vitázunk jól? (Az Alföldi féle IK-ról)

D_KZG20130817013_resize2_858x558Egyik főnököm, azt mondta még valamikor nagyon régen nekem, „ kell a vita, Évi, az viszi előre a világot”. Rájöttem igaza van, de ma már azt is tudom, hogy vita és vita között óriási különbség van, jól vitázni nem tud mindenki.  http://hu.wikipedia.org/wiki/Vita

Én magam részéről, ha megfelelő a vitapartnerem, és a téma, szeretek vitázni. Egy jó vita: edzi az agyat, az érvelési, ellenérvelési technikát, a logikai készséget, gyakoroltatja velünk a másikra való odafigyelést.  A vitának nem feltétlen az célja, hogy  meggyőzzem a másikat a magam igazáról.  Miközben egymásnak feszül megannyi gondolat, új megvilágításba is kerülhetnek dolgok, amikre én addig nem is gondoltam, nem biztos hogy elfogadom, de mindenesetre elgondolkodom rajta.

Viszont az a vitapartner, aki kifogyva  a józan, logikus alapokon felépülő  érvekből, indulatoktól vezérelve a személyesség talajára terel egy elvi vitát mindig felbosszant. Nem egyszer szembesültem azzal, hogy egy elvi vita kapcsán, azzal támadtak nekem, hogy „kíváncsi lennék akkor is így gondolnád e, ha…” és kikerekítenek egy rémsztorit, amiben én vagy egy szerettem az áldozat.  Ezt  úgymond egy „kívánságnak” értelmezem, és kikérem magamnak. Attól, hogy más a véleményem, ne kívánja nekem senki, hogy a pokol legsötétebb berkeit járjam meg, csak azért hogy igazoljam mások állításait. Én sem élek ezzel az eszközzel, egész egyszerűen nem fair.

Tegnap reggel óta heves vita bontakozott ki  az Alföldi féle IK-ról.  Nem tudok véleményt mondani róla. kb. 20 percet láttam belőle. ( Nem azért, mert többet nem bírtam, egész egyszerűen a véletlen hozta így).  Ha valamiről ennyit és ennyien beszélnek már megérte. Olvasva  a netes kommenteket, elkeserítő, hogy mennyire kevés az intelligens vita, és milyen primitív érvrendszerrel kardoskodnak emberek a véleményük mellett.  Természetesen azzal nincs semmi baj, hogy valaki tetszését vagy éppen nem tetszését nyilvánítja. Csakhogy a viták többsége, nem a darabról szólt, hanem a politikáról, Alföldiről, annak korábbi munkásságáról, Nemzeti éléről való leváltásáról, nemi indentitásáról.  A vitában tipikusan a harmadik mondat tájékán előjöttek az alábbi mondatok:

„ persze, hogy nem tetszett Marikám, mert egy ’hívő’nek ezt kell mondania” vagy „ persze, hogy a ballib értelmiség tapsol, kínjában ugyan, de Alföldi az ő ’gyereke’, nem tehet mást”

és már vitték is kommunikációt, a személyesség talajára, a sehova nem tartó, indulatoktól hevített neverending story  felé.  Az szállt ki utoljára, aki tovább bírta az ujjgyakorlatot a klaviatúrán.

Toleranciának, megértésnek nyoma sem volt, a tetszés, nemtetszés  „szakmai”, és nem politikai okai nem derültek ki.

Bródy-Szörényi-Alföldi nem ugyanazt a politikai vonalat hordozza, de ez nem számított, amikor közösen arra vállalkoztak, hogy  leporolnak egy 30 éves dolgot.  Most a nézőn lenne a sor ….

-by évi-