Az őszi almaszezon egyik nagy kedvence a fordított almatorta. Sok próbálkozás után jutottam el ehhez a recepthez, ami hamar kész van, nagyon egyszerű megcsinálni, és istenien finom.
Annyi fajta recept kering erről a sütiről, mint égen a csillag. Én is többfélével próbálkoztam már: volt olyan, aminél külön kellett karamellizálni
az almaszeleteket (csak utána az istennek se jött ki az odaégett cukor a lábosból) meg olyan is, ahol a forma aljára rakott almákra kellett önteni a
forró karamellt (az elszenvedett égési sérülésekről inkább ne is beszéljünk). Ehhez a verzióhoz viszont nem kell semmi extra hozzávaló, vagy több évtizedes szakács rutin, viszont a végeredmény önmagáért beszél.
Kell hozzá:
20dkg liszt, 20dkg porcukor és 20dkg olvasztott margarin (+még egy kicsi a forma kikenéséhez) és 2 tojás, kb. 3-4 alma, kristálycukor
1. Fogom a tortaformát (klasszikus 24cm-es csatos formát szoktam használni, a lényeg, hogy jól illeszkedjen) és a biztonság kedvéért alul befóliázom, hogy ne folyhasson ki a karamella. Aztán az egész belsejét és az oldalát kikenem margarinnal, és megszórom kristálycukorral, hogy egyenletes réteget képezzen az alján.
2. Összeállítom a tésztát: egy tálba szitálom a lisztet és a porcukrot, beleöntöm az olvasztott margarint, és beleütöm a két tojást és az egészet simára keverem.
3. Meghámozom és kicsumázom az almákat, vékony cikkekre vágom őket (aki szeretné, megforgathatja őket egy kis fahéjban, vagy őrölt szegfűszegben – vagy, ami szerintem mindent visz: muffin fűszerkeverékben.)
4. Körben kirakom a tortaforma alját az almákkal, egyre kisebb körökben haladva, jó szorosan. Ráöntöm a tésztát, és egy kicsit megrázogatom a formát, hogy mindenütt jól ellepje. 225 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm (ha valaki aggódik, hogy megég, az nyugodtan takarja le sütőpapírral). Ha elkészült, leveszem a forma oldalát, a süti tetejére teszem a tálaló tányért, és megfordítom – így a karamellizált almák csücsülnek majd a sütemény tetején. Hidegen – melegen egyaránt finom, sajnos azt nem tudom meddig áll el, mert nálunk fél napnál tovább egy morzsa sem szokott megmaradni belőle.
-Gica-