A délibábos Hortobágyon jártunk: három élményekkel teli napot töltöttünk a csikósok földjén
Nem kevés erőfeszítésbe került, de végül a család összes tagja igent mondott: idén először eljutottunk az izgalmasnak ígérkező, gyerekbarát programokkal bőségesen megfejelt, jubileumi Hortobágyi Lovasnapokra. A július 8-10. között, 50. alkalommal megrendezett esemény nem okozott csalódást. A három pörgős, eseménydús nap alatt kicsiknek és nagyoknak egyaránt kijárt a felhőtlen szórakozás.
A Mátai ménesudvar felé autózva egy előttünk komótos tempóban motorozó, a 35 fok ellenére hagyománytisztelő módon míves szűrt viselő pásztorember alakja ugrik be.
Ez a nekünk, dunántúliaknak nem mindennapi látvány egyből mosolyt csalt az arcunkra, alig vártuk a pénteki nap eseményeit. A szervezők a kezdő napon is kitettek magukért, szerencsére az időjárás is megkegyelmezett. Pénteken még kevesebb nézőt vonzottak a sokat látott stadion lelátói, néhány százan, ha voltunk, viszont az igazán lelkes, lovassport iránt rajongók elégedetten térhettek haza. Déltől díjugrató és fogathajtó versenyszámokat izgultunk végig: tapasztalt lovasok és hajtók jöttek, nagy élmény volt. A szünetekben hortobágyi csikósbemutatókban gyönyörködtünk.
A csikósok könnyűszerrel fektették, ültették lovaikat, aztán lendületes vágtában mutatkozott be a legendás puszta ötös. Ahogy enyhült a hőség, hatkor jött a fő attrakció: behajtották a mátai ménes nóniusz anyakancáit, csikóit a pályára. A pazar látványt az egyre gyarapodó közönség markáns tapsviharral ünnepelte.
A szombati napon aztán megérkezett a tömeg, nem hiába, a szervezők erre a napra időzítették a programok javát. Tömve volt a fedeles lovarda de az aréna lelátóin sem árválkodott sok üres hely. Délelőtt csengetett a versenybíró a Hortobágyi Derby lovasainak, majd a ló-ember közötti tökéletes összhangnak lehettünk tanúi Kappel Edit szabadonidomító előadásában. A nap további részét a gyermekek szórakozásának szenteltük.
Játék, móka, kacagás…
Idén aztán tényleg mindent megtettek a szervezők, hogy az aprónép is jól szórakozzon. A lovaspálya mellett gyermek lovasfalu területet alakítottak ki, itt ősi mesterségek alapjaival ismerkedtek a kicsik. Kézműves foglalkozásokon próbálhatták ki a fazekaskorongot, a nemezelés eltérő technikáit, szőhettek-fonhattak, különleges hangszereket szólaltathattak meg. A “szárnyaló játszótér” több mint 30-féle népi játéka csábított, népi olimpiára neveztek a gyerekek, s persze jól elpilledtek. A Kuckó bábszínház szórakoztatta őket vidám történetekkel. Jöttek gólyalábasok, bemutatkozott a Debreceni Népi Együttes is színes előadásokkal, táncházzal.
Ízemlékek garmadája….
….Betyárok főzték a pusztában hajdan,
lebbencstészta, krumpli meg húsos szalonna
(én ezt öhömként, slambucként is faltam,
persze csak falun, nem úri szalonba`)…. Köves József
Szombaton vállalkozó kedvű, 4-5 fős csapatok főztek a slambucfőző versenyen. Az alapanyagokat a szervezők biztosították, a rögtönzött szakácsok gondoskodtak a bográcsról és az állványról. A levegőben terjengő ínycsiklandó illatok garantáltan meghozták az étvágyunkat, pillanatok alatt elfogyott ez a hagyományos pusztai ételkülönlegesség.
Hortobágy, jövőre veled ugyanitt!
Tóth Zsuzsanna