Hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy próbát: és a csirkecombokat bodzás pácban érleltem, aztán római tálban, zöldségágyon, bodzavirágok között sütöttem meg. Az eredmény: a konyhában kora nyári bodzaillat, a tálban édeskés finom szósz. Kuszkusszal tálaltam.
Kóstoltam én már kólás-pácban érlelt sült csirkét is, így hát nem tűnt annyira elrugaszkodottnak az ötlet, hogy bodzával bolondítsuk meg a vasárnapi főfogást.
Merthogy, miért is ne próbáljuk meg másképp is felhasználni a bodzát, ne csak mindig szörpöt készítsünk belőle! (Persze palacsintatésztába mártva és forró zsiradékban kisütve különleges édesség is készülhet belőle, de ez más tészta.) Hiszen telis-tele a kert virágzó bodzabokorral, de bárki, erdős-ligetes területen járva kosárszámra szedhet belőle. Ráadásul ingyen terem, és roppant egészséges.
A neten azonban nem találtam bodza-pácos receptet, hacsak a bodzás-borban érlelt csirkemell nem számít annak. Így hát íziben kigondoltam egyet:
A csirkecombokat (6 darab felső combot) folyó hideg víz alatt leöblítettem. Olívaolajba sót hintettem, apróra vágott fokhagymát szórtam bele, majd 2-3 bodzavirágot (megmosva), szintén apróra vágva, összetörve beletettem. Kevés citromlét facsartam bele, egy kevéske mustárral és egy kiskanál mézzel bolondítottam. Ezzel kész is volt a pácom, amibe aztán beleforgattam a csirkecombokat. Letakartam, két- három órán át a hűtőben érleltem.
A római tálat 20 percig hideg vízben áztattam. (Én semmilyen zsiradékkal nem kenem ki az alját és az oldalát, felesleges.) 4-5 darab almát (héjastul), 4-5 darab sárgarépát hosszában belevágtam, a csirkecombokat (páclével együtt) a zöldségek közé kevertem. Két-három szár póréhagymával (tíz centis darabokban) is feldobtam. A tetejére 3-4 bodzavirágot fektettem, és 5-6 egész foghagymát is közé szórtam. (Szigorúan héjastul, így a legfinomabb – ha megsül, a belseje krémes lesz, és könnyen kinyomható.)
A csirkénknek a római tálban legalább másfél óra sülés kell – de simán elbír két órát is. Ha sárgarépa puha, nyert ügyünk van, valószínűleg a csirkehús is kész. Az összegyűlt szafttal meglocsoljuk a combokat. A legvégén a tál teteje nélkül még 15 percig pirítjuk.
A sült bodzavirágokat mi nem fogyasztottuk el, azok a komposzton végezték.
Köretként kuszkuszt készítettem, de rizzsel is működik.
Próbálják ki, finom!
Ismerjük meg!
A fekete bodza (Sambucus nigra) a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik, cserje, de olykor 2-3 méter magas fává is fejlődik. Összetett levelei keresztben átellenesek, nagyok, páratlanul összetettek, a levelet alkotó levélkék tojásdadok, a szélük fűrészes. A bodza egyes virágai kicsik, fehérek-sárgásfehérek, erős illatúak, és úgynevezett álernyőben csüngve alkotják a közismert, tekintélyes méretű virágzatot. A virágzásra legtöbbször május-júniusban kerül sor, a termések csonthéjas, 2-3 magvas, fekete bogyók. Mérsékelt éghajlati övön mindenfelé elterjedt, ismert, évezredek óta felhasznált növény.
A növény egyik gyógyhatású része – a drog – a virágzat, amely elsősorban flavonoidokat, szaponinokat, nyálkaanyagokat, némi illóolajat, nagyon kevés ciánglikozidot tartalmaz. A bodza friss terméseiben szerves savak mellett cukrok és C-vitamin is van. A virágdrog sokféle hasznosítása ismert. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet, a virágzatból üdítőital készíthető. A termése gyümölcssavakat, vitaminokat, cseranyagot, antocián-festékeket tartalmaz. A bogyókból lé, szörp, kiváló lekvár készíthető, izzasztásra, vizelethajtásra, székrekedés ellen jól használható, de a bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén, a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.
(Forrás: hazipatika.com)