Álltam a sorban, egyik kézzel a futószalagra pakoltam a cuccokat, a másikkal kerestem a táskában a bankkártyám, amikor meghallottam a mögöttem álló hölgy hangját: „Mit főz ebből a zöldből?” Hirtelen nem is értettem, mire kíváncsi: aztán kapcsoltam, az előrecsomagolt zellerszáron akadt meg a tekintete. Merthogy ezen a hosszú izén még egy rendes levél sincs.
Gyorsan ledaráltam neki, hogy majd megsütöm, hússal és zöldségekkel, de lehet nyersen salátába szelni, krémlevesbe sem rossz, aztán mutattam a kezemben lévő vörösáfonyás zacskót, és soroltam, mi minden kerül majd bele az aznapi vacsorába. A néni mosolygott. Neki címezve írom le ezt a receptet – hiszi vagy sem, a zellerszár ehető!
Hozzávalók (4 adag)
– 1 csomag vörösáfonya
– 60 dkg kicsontozott csirkecomb/csirkemell
– fél csomag zellerszár
– 3 db sárgarépa
– 1 db hagyma
– 2 db fokhagyma
– 1 kiskanál méz
– Fűszerezéshez, ízlés szerint: fehérbors, koriander, mustármag és só
Fél óra munkával, hamar finomat
Ez a vacsora azzal kezdődött, hogy a szárított vörösáfonyát beáztattam fél órára vízbe. A csirkemellet megsóztam, aztán vékony csíkokra szeltem. A hagymát egy kiskanálnyi mézzel dinszteltem, utána jöhetett a hús, aztán a lecsöpögtetett áfonya. Három közepes méretű sárgarépát vékony csíkokra vágtam, a csomag zellerszár felét alaposan megmostam, majd felkarikáztam. Miután hozzáadtam a húshoz, fokhagymát aprítottam bele, egy csipetnyi koriandert, mustármagot őröltem (rendes kávédarálón, fél kiskanálnyi rizsszemmel), megbolondítottam még gyömbérrel és kurkumával.
Aznap este rizzsel tálaltam, de a lehetőség végtelen: kuszkusztól a vadrizsig, csak bátran!
Miért fogyasszunk zellerszárat?
Mert finom. Meg mert azt mondják, kiváló a gyomornak, a lépnek és a hasnyálmirigynek, javítja az emésztést, tisztítja a beleket és a vért. Méregtelenítő hatása is ismert. Segíti a vizeletürítést, vízhajtó hatással rendelkezik.
Viszont minden szálát érdemes jó alaposan, többszörösen megmosni!