Beleolvastunk a pedagógusok etikai kódexébe, merthogy készül egy ilyen is, egyelőre tervezetként lapozható…
Tegyük fel, hogy munkahelyünkön a főnökünk egyszer csak azt mondaná, hogy szeretné ha némely dolgokra jobban ügyelnénk mostantól. Csak úgy a miheztartás végett. Például munkahelyünkre sose panaszkodjuk, csak jót mondjunk. Hivatásunkhoz méltóan öltözködjünk, felejtsük már el a dekoltázst meg a túl minit. Igyekezzünk senki sem megbotránkoztatni azzal ahogy beszélünk vagy viselkedésünk.
Lehetőleg tegyük le a kávét-cigit-alkoholt vagy ha nem sikerül, menjünk orvoshoz. Amúgy is csak akkor menjünk dolgozni, ha testileg-lelkileg toppon vagyunk, máskülönben megint menjünk dokihoz. Ha hazaesünk rögtön vegyük elő a tankönyveket, mert élethosszig kell… A munkatársakkal, beosztottakkal sose bizalmaskodjunk, meg ne is beszéljünk csúnyán előttük. Ha pedig azt látjuk, hogy nem úgy dolgozik, ahogy kellene, szóljunk már rá, vagy menjünk panaszra a főnökhöz.
Nyilván legtöbben csak pislognánk, hogy mi van???
Ezután jobb ha vigyázok, kinek panaszkodom a főnökre? 40 fokban is nyakig begombolkozom? És mit csinálunk a kávészünetben? Nem vészelhetem át az influenzát a féltett íróasztalom fölött? Meg a Julinak se mesélhetem, hogy b… át megint a gázszerelő? Ahhoz a drága Jenőhöz meg menjek oda, és mondjam a szemébe, hogy egy nagy rakás szar a munkája? Vagy meséljem el inkább a főnöknek? Kikérem magamnak és egyébként is milyen jogon – így durrognánk.
Na jó, persze eléggé túloztam, nehéz is elképzelni egy olyan munkahelyet ahol ez megtörténhetne. Pedig van.
Erősen sarkítva ugyan, de ilyen és hasonló kitételeket tartalmaz a pedagógusok etikai kódexe, melyet egyelőre tervezetként olvashat, aki kíváncsi. Tiltakoznak is ellene a hivatás gyakorlói, de alighanem ők sem nagyon hisznek abban, hogy sikerrel. A kódexet rövidesen véglegesítik, most még úgymond lehetőséget adnak a szakmának, hogy véleményezze azt…
Mit mondjak, nem gyakorló pedagógusként felháborítónak érzeném én is, hogy úgy akarnak kezelni, mint egy gépet. Tegyek lakatot a számra, dobjam el az öngyújtót, válogassam meg a ruháimat, mondjam azt „a macska rúgja meg”, a tanítvány csak a matekfeladatig érdekeljen és jelentsek arról, aki kicsit elhajlik.
Márpedig a kódex szerint a pedagógus a nemzet érdekében dolgozik, elkötelezett a magyar társadalom iránt, felelősségteljesen dönt és cselekszik, folyamatosan fejleszti szaktudását, tisztességes, jóhiszemű, megjelenése és magaviselete méltóságteljes és példamutató, pártatlan, igazságos, méltányos, fellép a diákok és kollégák jogainak védelmében, előítéletektől mentes, mindenkivel együttműködő, jó szándékúan bírál és persze önbírálatot is tanúsít, küldetését lelkiismeretesen teljesíti. Most tegye fel a kezét, aki látott már ilyent! Na ugye…
Az viszont már nem elég világos számomra, hogy én, a nempedagógus, hol és hogyan jelezzem, ha gondom van a pedagógussal. Mert bizony van. Tegnap például a kislányom az óvó néni ölébe ült, miközben rakosgatta a fakockákat. Délután meg arra érkeztem, hogy egy másik óvó néni ölelgette, amikor kirakózott. Az iskolában úgy jött velem szembe a biológia tanárnő, hogy a miniszoknyája, fölé testhezálló blúzt húzott és a dekoltázsát még egy gyöngysorral is kiemelte.
A minap azt hallottam, hogy valamelyik osztályban olyan tanár tanít – imádják és tisztelik a gyerekek – , aki egész órán, folyamatosan káromkodik. A napközibe meg, ha szép az idő nem tudok úgy érkezni, hogy az udvaron a gyerekek ne boldogan rohangálnának, a pedagógusok meg ne egymással beszélgetnének. Tutira nem a nevelési elvekről…
A múltkor jó náthásan dolgozott az egyik, na biztos tőle kapta el a vírust a fiam. Ja és olyant is láttam már, hogy egy tanár rágyújtott egy cigire, nem is olyan messze a sulitól. Ráadásul nem egynek ismerem a véleményét a munkahelyéről, szóval még a szájuk is jár.
Szülő vagyok, nem feltétlenül a legjobb tapasztalatokkal. Jár gyerek oviba, jár iskolába. Láttam már fajgyűlölő óvónőt, szülővel ordibáló, agresszív tanítónőt, alkoholista, link tanárt. És volt szerencsém óvó nénihez, akiről nem lehetett levakarni a kölyköket, tanítóhoz, akinek a kisdiák elsősorban emberke, és csak másodsorban diák, tanárt aki saját pénzéből finanszírozza a tehetséggondozást. Azt tudom csak írni: ők is Emberek. Végzik a munkájukat, ki így, ki úgy. A kódex szerintem változtatni ezen nem fog, viszont – amellett, hogy kívülállóként olvasva kicsit vicces is – roppant megalázó. Megalázottnak lenni pedig pocsék dolog. Úgyhogy velük együtt: tiltakozom én is!
Eszter