A „friss anyuka lehet-e még partiarc” témában úgy döntöttem tegnap: megjátszom a második kört is. Ismét elindultam hát a Szigetre.
Legutóbb kedden kerestem arra a kérdésre a választ, hogy friss anyuka lehet-e még partiarc. A Prince-koncerten, és az utána történt hajnalig tartó bulizással szerzett tapasztalatok szerint van élet a szülés után, kisgyerek mellett is. Tegnap aztán arra gondoltam: megjátszom a második kört is. Csak, hogy valóban megbizonyosodjak arról: van visszaút a „civil” létbe. (Katt az élményekért…)
Alig 48 órával ezelőtt az 53 éves Herceg és teamje szabadított fel (ehhez azért kellettek a barátaim is), most a spanyolul éneklő, francia csapattól, a Gotan Project-től vártam a feloldozást. Hangsúlyozom: vártam, de vagy túl korán mentem az éjszakába, és nem volt még hangulatom, vagy a délután elfogyasztott paradicsomos penne mennyisége zavart be, szóval, nehezen indult a betervezett kikapcsolás. Persze, az is lehet, hogy a gall projekt kicsit lapos programja nem hozott kellő izzást, a lényeg, hogy nem pörgetett be a Gotan-zene.
Csalódást talán még az jelentett, hogy ezen az estén a Chemical Brothers nagyszínpados fellépése éppen egybeesett az argentin tangós műsorral. Szigeten jobb egyet választani, mert a távolság miatt nem működik, hogy majd átugrom a másik helyszínre. Általában ilyenkor mindkét program ugrik. De én letettem a voksom a Gotan Project mellett, és nem variáltam. Na, de nem kesergek, mégiscsak ott lehettem egy nagyszerű rendezvényen. A folytatásban aztán több kísérletet tettem barátaimmal, hogy jó zenére táncoljunk, ez kisebb-nagyobb lemondással sikerült. Valahogy ismét úgy alakult a buli, hogy rámvirradt a hazaúton.
Hogy mi a konklúzió? Nem kell nagy dologra gondolni, nem kell okosságokat kimondani: kisgyerekesen is lehetek partiarc. De nincs annál jobb, mikor a hajnali go back-nél már érzem az orromban a kislányom bőrének illatát, puhaságát, és alig várom, hogy hozzábújhassak.
by csak2slukk