Őszi fáradság ellen…

Napok óta nem megy a munka, semmi késztetést nem érzek belülről, hogy bármihez is úgy igazán odategyem magam. Most kéne szabadságolnom, de még van pár hét, ülök hát a csúcsmeleg és levegőtlen irodában, verem a billentyűzetet, és közben érzem, hogy nem érzek semmit, elsárgultam és lekonyultam kicsit… pedig olyan csodaszép kezd  lenni a kinti ősz, imádni való sárgáival és mélypiros tónusaival. És akkor, fülembe megszólal ez a zene, élni  kezd bennem egy mosoly, és nem számít már semmi sem. Valami ellenállhatatlan hang súgja bennem, ne ülj tovább, fuss el bárhová, ki, ahol élet van, vagy csukd be a szemed, és légy:

http://www.youtube.com/watch?v=nk-zGG3_Rno

Csak ajánlani tudom, megfáradt, semmirevaló napokra, melegítő és energetizáló, nullkalóriás turmixnak ezt a dán énekesnőt, dalszerzőt: akit Agnes Obelnek hívnak. Első albuma a Filharmonikusok címmel jelent meg 2010 október 4.-én Dániában. Németországban és más európai országokban, 2011 február óta a Filharmonikusok aranylemez lett. Én mostanában hallottam először.

Lehet ez lesz a csengőhangom, itt az irodában, pár hang a zongorán, mintha hárfa is szólna…  (Forrás: http://starity.hu/sztarok/agnes-obel/#ixzz2hyv3MIUY)

Ne bánjunk semmit sem – Ötven éve halt meg Edith Piaf

Piaf-edith-piaf-12595006-800-600Nem tudom, kinek mit jelentett, nekem sokat. Középiskolás lehettem, amikor felfedeztem magamnak ezt az apró termetű, nagyhangú énekesfenomént. Nem élt már rég, de mit számított,  éjjel-nappal őt hallgattam, bakelit lemezekről, másolt kazettákról, karcos és zörgő felvételekről.  Kívülről fújtam életrajzi könyvét is, azóta tudom, utólag soha semmit sem szabad megbánni… Imádtam, elképzelni a kort, a  füstös nyomorgó Párizst, a zenés lebujokat, szívtam magamba a keserédes francia nyelvet, a sanzonokat, és velük a “rózsaszínű” bohém életérzést. Ne bánjunk semmit sem – Ötven éve halt meg Edith Piaf részletei…

És akkor, ott ült Lajos… (A pénztárfóbiáról)

Minden azzal kezdődött, hogy egy hónapja csúnyán ráestem a jobbomra, hetekig mindent az ügyetlenebbik kezemmel kellett csinálni. Kávét inni, autót vezetni, macskát dresszírozni például nagyon jól tudtam így is, míg vakarózni, zuhanyozni és bunjee jumpingolni kicsit nehezemre esett. De nem kaptam rokkantsági bilétát a nyakamba, így a kutya se láthatta, hogy ez most nekem nagyon fáj, nem nyúlik, nem hajlik, és fáj. Eközben nem egy nagyvásárlást próbáltam fél kézzel levezényelni…

És akkor, ott ült Lajos… (A pénztárfóbiáról) részletei…

Ragadozó gondolkodásmód

Az egészségesebb életvitelt kell folytatnom, mondta a háziorvosom (aki fény és szín terápiával is foglalkozik).

Mondta, hogy ehetek akár marhasteak-et is, csak zöld ágyon.

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Ennyire egyszerű lenne? Csak nehogy félrenyeljek fekve? Vajon az ágykeretnek is zöldnek kell lenni, vagy csak a huzatnak? … Aztán leesett.

De az elképzelt kép vidám pillanatokat okozott :)

by  “szösszenet”