”Ne tömd a kölköd gyommal!” – intett Vég Béla nevű kommentelőnk, borzongva azon, hogy spagettinkre apróra vágott friss csalánt is szórtunk. Pláne, hogy húsvét ürügyén a spenótos-csalánfőzeléket is felemlegettük. De aztán nem egy hozzászólás erősített meg abban: bizony a csalán egészséges! Újfent megjött hozzá a kedvem: a hétvégi gyomtalanítást egy finom főzelékkel (körítésként a csalánról szóló okoskodással) fejeltem meg.
Mielőtt elkapna a tavaszi gyomirtási kedv, és vadul nekiállunk gyökerestül kitépni a friss csalánt, érdemes egy kicsit elmélázni azon: milyen értékes finomságot hajítunk a komposztba. Nem lenne jobb hasznosítani azt, ami ingyen terem kertben, árokparton, erdőszélen (egyszóval mindenütt)? Ára nulla forint, bio minőségben szedhető, ráadásként magas vitamin-, ásványianyag- és fehérjetartalma miatt tápláló ételeket főzhetünk belőle. Ráadásul a csalán gyorsan felszívódó organikus vasat is tartalmaz, amit a szervezetünk kiválóan hasznosít. (Nagy mennyiségben azonban kerülendő, túlzásba vitt fogyasztása gyomorpanaszokat, vizeletpangást, allergiás reakciókat válthat ki.)
Csalán – ehető vagy gyom?
Tény, üzenem Vég Bélának, nem mi találtuk ki, a csalán ehető. Ha akarjuk, rásüthetjük: igazi hungarikum, a csalánfőzelék elfeledett „nemzeti” eledelünk. Gyógynövényként évszázadok óta használjuk, nagyanyám a tavaszi hajtásokat kosárszámra gyűjtötte, megszárította, telente azt itta, hetente csalánfőzettel mosta a haját. Természetesen kéznél volt.
Itt érdemes közbevetni azt is, valaha minden kultúrnövény vadon termett, ha úgy tetszik – gaz volt. Aztán jött egy túlmozgásos főemlős, belenyúlt a természetes folyamatokba, szelektált, nemesített, a neki tetsző tulajdonságokat megtartotta, másokat megszüntetett. Mellékhatásként az így kapott élő szervezetek elveszítették az ellenállóképességüket, szép, dúsan termő, de kapálásra, permetezésre szoruló szibariták lettek. Az olyan túlélőgépek, mint a csalán és a pitypang meg röhögnek az egészen:)
A csalánt tavasszal a legérdemesebb szedni, zsenge, kevésbé csípős hajtásait szinte bármihez használhatjuk: akár önállóan, vagy más ételekhez keverve. Találni a neten csalános rétest, csalános Gnocchit, tojásos csalánsalátát, csak a fantáziánk szabhat határt.
Hangyasavat tartalmazó mirigyszőrei miatt csípős leveleit én a következő módon hatástalanítom: a csalánt szűrőbe teszem, leforrázom. (A levet ne öntsük el, akár a szobanövények locsolására is felhasználható.)
Medvehagymás spenótos csalánfőzelékem
A medvehagyma a receptbe ad-hoc módon került, mivel kaptunk egy nagy zacsóval, elvégre tombol a medvehagyma szezon.
Kevés olajon a friss spenótot (vagy a felolvasztott csomagot, 450 g), az apróra vágott csalánt (egy kisebb csokor, én a képen látható mennyiséget tettem bele) és a medvehagymát (szintén egy kisebb csokrot) megpárolom. Tejben (egyéb alternatív megoldásokkal is működik) megáztatok két darab kockára vágott zsemlét. A spenótos csalánt és az áztatott zsemlét összeturmixolom, majd felforralom, apróra vágott fokhagymát szórok bele, sózom. Ha túl sűrű lenne, hígítom. Párolt krumplival és tojással körítem. (Csak csalánnal is működik a recept, úgy is finom, de mi spenóttal szeretjük igazán.)
És ha itt tartunk, tudták, hogy a spenótnak nagy a karotin-, vas-, klorofill- és ásványianyag-tartalma? (Spenótos recepteket itt talál) Kozmetikumként nyugtató, gyulladáscsökkentő hatású. Ezért is mondom én, a mai ebéd: egy üde tavaszi szépítő főzelék.
Csalános receptgyűtemény, ha van tippjük, bevált csalános-receptjük, nosza, küldjék: