Kategória: Csak úgy

Jajj, olyanok vagyunk, mint a lajhár!! Lekéstük a napjukat… vagy talán így tudjuk legautentikusabban megünnepelni? Tegnap, október 20-án volt ugyanis a Nemzetközi Lajhár Nap. :)

Ezek az emlősök a leglassabb állatok a világon, mint köztudott. Az talán kevésbé, hogy mivel csak levelekkel táplálkoznak, kalóriaszegény étrendjük miatt „választották” az energiatakarékos életmódot.

Napi 9−10 órát alszanak, és amikor ébren vannak, jellegzetes testtartással, fejjel lefelé haladnak az ágakon, kb. 400 méter/órás sebességgel. Vagyis lassúsággal.

A lajhárok Közép- és Dél-Amerika erdőiben élnek és ezeket a képeket elnézve a cukiság és boldogság megelevenedett képviselői lehetnének!

Éljenek a lajhárok! :)

forrás: boredpanda.com

Rákot enni ma már nem nagy szám, aki szereti, hozzá tud jutni idehaza is, nem kell feltétlenül tengerparti útra kelni – igaz, az ottani tengeri herkentyűknek azért nincs párja. Na de rákot, enni látni, az már különleges dolog, nem? Vagy mondjuk megnézni, hogyan készít magának „fészket”? Hogyan „fut” hátrafelé? Na, ilyent ki látott? Én igen :).

A dolog úgy kezdődött, hogy a jó fej tanító néni környezetből gyűjtőmunkára inspirálta a gyerekeket – némi kisötöst azért kilátásba helyezve – és az én természetbúvár lányom nekiállt keresgélni. Első körben a kiszáradó pocsolyából megmentett, nálunk nevelkedő ebihalakat vitte be az iskolába. A sikeren felbuzdulva pedig újabb kutatómunkára adta a fejét, másodszorra vízi növényeket ígért a tanító néninek, így aztán megfűzte az apját, nézzenek körül a Perint partján. Gumicsizma, nylonzacskó és indult a csapat vadászatra. Az eredmény egy szétázott bakancs és egy jelző rák lett. Így reformáld az oktatást! Avagy mit keres egy rák egy szombathelyi iskolában? részletei…

A férjem szerint minden rendes magyar ház udvarán van bontott tégla, legalább egy kisebb kupacnyi. Szerintem meg minden rendes magyar lakótelep közepén áll egy poroló. Tudjátok, mi az? Hivatalosan szőnyegporoló-állvány.
Legutóbbi sétám alkalmával tűnt fel, hogy ezek a retró vasszerkezetek bizony még itt-ott megtalálhatók. Leginkább a régi, 70-es években, vagy korábban épített társasházak környékén, ugyanis a később felhúzott (panel)házakba már padlószőnyeg került, és a porszívó is jobban elterjedt, így okafogyottá vált a szőnyegporolók elhelyezése. Egy kis retró élmény: a poroló részletei…

Hát elkezdődött, újra itt a szeptember, becsöngettek, a gyerekek szájukat húzogatva vonultak a suliba/oviba. A net már reggel tele van a szülők által posztolt képekkel: főként a kis elsősre büszke anyukák pakolnak fel kész albumokat. D. az iskolapadban mosolyog, F. az iskolatáskát veszi fel, K. lufival vonul, Z. az igazgató nénit hallgatja, B. a tanító néni kezét szorongatja, S. a folyosón pózol – mindannyiuk büszke, vigyorgó, sokat váró. Hát ilyen kerek az iskolakezdés. Tényleg ennyire kerek a világ? Te mit posztolsz a gyerekedről? részletei…

A történetnek azóta lett folytatása…

Pupus, a vadmadárka, akit egész nyáron mi nevelgettünk , tegnap este kalitkatisztítás közben, egy nyitva felejtett kisajtón át kirepült.

Teli hassal, és vígan.

Mostanában  már fantasztikusan manőverezett, egyedül evett, többnyire magokat. Észre se vettük, mikor és hogyan szállt ki, csak azt, hogy sehol sincs. Kerestük udvaron, fákon, este már zseblámpákkal, de nem találtuk.

Biztos így a legjobb. Megsirattuk, tényleg megszerettük, de kapott az élettől egy esélyt, hogy újra erdei pinty lehessen…

 

Szurkolunk neked!

Így nevelj otthon madárfiókát! De meddig jó egy vadmadárnak a kalitka?