Általában édes süteményeket készítek, itt a blogon is azok fordulnak elő a tollamból sűrűn. Most valami sós finomságra vágytam, és végül Cookta receptje adta az alapot hozzá. Természetesen az én ízlésemhez alakítottam most is az eredeti receptet. Egy sajtos keksz receptjét teszem közzé.
Alföldi Róbert ismét a Weöres Sándor Színházban rendez: május 12-én a Volpone című komédiát láthatják a szombathelyiek. Előtte azonban virágvasárnap, április 9-én egy megaprodukciót élvezhet a Papp László Budapest Sportaréna közönsége: Passio XXI címmel Székely Csaba kortárs passiójátékát rendezte meg. Képeink a fotóspróbán készültek. Passió a kifutón – első fotók Alföldi új rendezéséről részletei…
Amikor Vekerdy Tamás azt mondja, hogy szükség van a fiatalok művészeti nevelésére, akkor elhisszük neki. Nem csak azért, mert meggyőző, szuggesztív személyiség, hanem, mert hiteles. Egyike azoknak a ma még élő tudósoknak, megmondó embereknek, akik irányt mutatnak, akiknek számít a véleménye, mert tapasztalatra, tudásra alapozott. Vekerdyvel mindig közvetlen a közönség viszonya: olyan, mintha egy jó erős feketére ülnénk be egy közeli, jó baráttal megbeszélni, hogy mi van a gyerekkel.
Ezúttal, a bolyaisok szervezésében érkezett Szombathelyre. Épp a versenyistállónak kikiáltott Bolyai iskola invitálta meg a köztudottan waldorfos vonalat képviselő professzort – ami azt jelzi, hogy fontos, mit és hogyan tanítsanak a szupersuliban.
Egy tudatos szülő ezerféle cikket elolvas arról, mit mond a mai iskolarendszerről a pedagógus, a pszichológus és sok-sok szakember, aztán nagyokat sóhajt és bólogat, hogy igen és tényleg, borzasztó ez amiben a gyerekeink töltik a fél életüket. Valljuk be, annak az esélye, hogy délután egy felszabadult, mosolygós, friss gyerek vár minket az iskolában szinte egyenlő a nullával, általában tele vannak feszültséggel, fáradtak és agyilag totál le vannak szívva – így aztán a szülő hazavisz egy ordibáló vagy magába roskadó, idegesítően locsogó vagy totál néma, őrjöngve futkosó vagy fotelba rogyó gyereket, szóval semmiképp sem olyant, akivel a maradék kis időt jókedvűen lehet eltölteni. De hát ezek közhelyek, amiről sok okos írt már, mi meg minden nap megtapasztaljuk. A tökéletesiskola játék: megkérdeztük saját gyerekünket, mit tartana jó sulinak részletei…
Akit komolyabban érdekel a gasztronómia, azon belül is a sütemények világa, biztosan hallott már a francia Cédric Grolet-ról, aki 2016-ban elnyerte a legjobb cukrász címet. Ha valaki mégsem tudja kiről van szó, a legjobb módja megismerni, ha megnézzük a Rubik kocka tiszteletére készített süteményeit:
Ezek a tortácskák – bár műalkotásként is megállnák a helyüket, egytől egyik ehetők!
A Rubik kockák (és az egyéb desszertjei is) rendkívül nagy pontosságot és odafigyelést kívánnak meg a cukrásztól, aki újra és újra bebizonyítja, hogy nem véletlenül nyerte el a megtisztelő „legjobb” címet szakmájában.
További képeket láthatunk a séf Instagram oldalán: https://www.instagram.com/cedricgrolet/
Forrás: boredpanda.com
Hosszas kísérletezés eredményeképpen született meg ez a keksz-recept, amivel az eredeti pilótát próbáltam lemásolni. Végül egy álom adta az ihletet ahhoz, hogy a krémhez mascarpone-t használjak. Frissen egészen hasonlít az eredetire, mind ízre, mind állagra tekintettel. Csakhogy másnapra a krémtől bepuhul a keksz, ezt sehogy sem tudtam kivédeni. Ízre ettől függetlenül remek. Biztosan nem utoljára sütöttem.
De tényleg! Nem is akartam ide feltölteni, olyan snassz. De aztán blogtársam meggyőzött: hátha valakinek pont ez ad ötletet, mivel az előkészítése nem tart tovább 6-8 percnél!
A süti a túrós rétes újragondolása: muffin formában. Persze senki ne gondolja, hogy most a rétestészta nyújtásba fogom beavatni. Sima bolti (kitekerhetős, nem fagyasztott!) leveles tésztát használtam. {Mondtam már, hogy ez a konyha jolly jokere? Mindig van itthon egy csomag, mert pillanatok alatt lehet belőle édes vagy sós desszert vagy akár vacsora: pl. virsli bundában. :) }
Első mozzanatként beizzítottam a sütőt 170 fokra (légkeverésesnél 160). A tésztát (lehetne réteslapot is használni, bár azzal még nem próbáltam) annyi négyzetre vágjuk fel, ahány muffin formánk van. Én egy 12 mélyedéses formát használtam, ehhez elég volt 1 csomag tészta.
25 dkg túrót jól elkeverünk 1-2 kanál tejföllel, néhány kanál porcukorral (ki milyen édesen szereti), kevés vaníliakivonattal (ennek híján vaníliás cukorral), kevés reszelt citromhéjjal és pár csepp citrommal. A színe miatt tettem hozzá egy tojássárgáját és pár kanál köleskását (lehet helyette zsemlemorzsát), hogy ne legyen túl folyós. Akinek sok ideje van, a maradék fehérjét habbá verheti, én azonban csak villával kissé felvertem és a felét adtam a túróhoz.
A muffin-mélyedésekbe tettem egy-egy négyzetet a tésztából, rákanalaztam a túrós töltelékből, majd a kilógó 4 sarkát a tetejére hajtottam és megkentem picit a maradék tojásfehérjével. (Sülés közben valószínűleg szétnyílik, de nem baj!) Sütőtől függően 35-45 perc kell neki, majd ha kihűlt, leheletnyi porcukorral meghintve tálalhatjuk. (A tölteléket lehet még sok féleképpen variálni: gyümölcs- vagy csokidarabokkal feldobni, kinek hogy tetszik! :))
Ennél meghatóbbat ma nem láttál, az tuti. Ez a spanyol hajléktalan sírva fakadt, mikor meglátta a tükörben a végeredményt, hogyan is néz ki rendezett külsővel, levágott frizurával.
A sztoriról csak annyit, hogy egy spanyol fodrászüzlet kitalálta, hogy egy szerencsétlen sorsú embertársuk életét megváltoztatják. Jose Antoniora esett a választás, aki hajléktalanként került a fodrászok és sminkesek kezei közé. Elképesztő átalakuláson ment át. Elsírta magát a végeredményen, senki emberfia, nem ismerte volna fel.
Más ember lett:
Mi mással, nemzeti színű krumplipürével fejelték meg a szombathelyi általános iskolai menzákon a közelgő ünnepet. Gyermekeim azonban a tetszetős kokárdás színekben pompázó fogást ehetetlennek ítélték, a fasírozottat még legyűrték, viszont a hozzá kínált paradicsompürével, spenóttal megfejelt burgonyamasszát már nem sokra díjazták.
Helyette inkább alkottak egyet, okostelefonnal ezt készítették:
Viszont akinek tetszik az ötlet, a nemzeti színű kaja, holnap, március 15-én, ebédre leutánozhatja. Persze ehetőbb verzióban.
Pár hete Spanyolországban, Barcelonában jártunk egy 7 fős társasággal. A társaságból többen megkóstolták a spanyol nemzeti ételnek számító paellát, valaki csirkéset, valaki rákosat. A férjem azóta azzal nyúzott, hogy mikor lesz itthon is paella. Nem ijedtem meg a feladattól, először a csirkésnek álltam neki.
Kóstoltad már a spanyol csirkés paellát? Itt az idő! részletei…