Állok a városszéli drogériában a pénztárhoz vezető sorban, előttem, mögöttem középkorú házaspárok, parfümszetteket vásárolnak sok tízezer forintért, a pénztáros dicséri az ízlésüket. Jólöltözött hölgy érkezik, bevásárlókocsijában legalább öt gigaméretű játékdoboz, ajándékba szánja őket. Ismerőssel találkozik, látva annak csodálkozó arcát, máris mentegetőzik: egyetlen gyereknek lesz, de tudod, ez csak kis skatulyában nagy semmi.
Én se vagyok kivétel: ötödjére megyek be, felesleges apróságokat veszek, hátha az eddig vásárolt dolgok kevésnek bizonyulnak a fa alatt. Közben belül lelki tusa zajlik, és fogadom, az idén csinálom ezt így utoljára. Szigorúan kézzel készített ajándékot adnék, és a maradék időmben „sosem kell már” holmikat raknék zsákokba, és gazdát keresnék nekik. Azért titkon körülnézek az üzletben: nyugodt, derűs tekintetet keveset látok. Amit ma megvennél, halaszd el holnapra..! – Keress valakit, akinek nagyobb szüksége van rá részletei…