Valahogy ősszel mindig előtör belőlem a vágy, hogy süssek valamilyen zöldséges desszertet. Két évvel ezelőtt készült a tökpite, tavaly a répatorta, idén pedig egy céklás csodát sikerült összehoznom. Ajánlom minden cékla és nem cékla rajongónak. Bűntudat nélkül fogyasztható akár reggelire vagy uzsonnára.
Lent a felsőcsatári Pinka hídnál, az alkalmi parkolóban, hátizsák fel, túrabot helyett a bozótosban keresünk magunknak és a gyerekeknek megfelelő botokat. Meglepődünk, mert az egykori malomhoz vezető dzsungelt kitisztították, a gyalogúton túl egy földút vezet a „csurom vízeséshez”, ahogy a fiam nevezte el. Ennél idillibb gyalogos túrát, október végén, két csintalan gyerekkel, álmodni se mernénk. A szurdok hivatalos túra útvonala 5-6 éves kortól simán bejárható, bármikor visszafordulhatunk (egy idő után muszáj is), semmi sem kötelező. Közeli helyeken: túrázzunk a Pinka szurdokban, akár gyerekekkel is részletei…
A felvételért elnézést, mobilról, hirtelen felindulásból követtem el, de ennyire gyomorforgatóan rossz kaját én még életemben nem ettem. Egy gasztronómiai kaland áldozata lettem, ugyanis tegnap délután, Szombathely belvárosában rákívántam egy kőkorszakinak mondott szendvicsre. A tettes egy extra glutén-, tej- és lisztmenetes halas változat volt. Nem, nincs bajom a reform kajákkal, sőt, kedvelem a maglisztből készült édességeket és szendvicseket. Ráadásul lassan egy éve nem ehetek liszteset, úgyhogy minden alkalomnak és helynek örülök, ahol nem búzából, hanem len- és/vagy amaránt-féle magokból kreálják a kenyereket és nassolnivalókat.
Egy gasztronómiai kaland áldozata lettem – megkóstoltam ezt a halas szendvicset részletei…
Kedve támadt gombászni, avar illatot szimatolni, a vaddisznók dagonyázó helyét meglesni. E terveket mind siker koronázza, hanem az ember lányának ránc gyűrődik a szája köré keserűségében, látva hogy más – emberszabásúnak mondott – lények ott helyben szabadulnak meg számukra feleslegessé vált tárgyaiktól. Műanyag palack, ahová lép, sörös doboz, ahová néz. Miért? Miért szórják el az erdőben valakik ezeket?? Nem bántja a szemüket, hogy két tinóru közt egy összenyomorodott aludoboz kandikál ki a bokor alján? Mi a frászt gondolnak: hogy majd 500 év múlva úgyis lebomlik??
Karján kis kosarával kifelé menet az erdőből arra gondol, inkább ilyen kellene a 4 millió forintos leaderes pályázatot hirdető tábla helyett:
– by Juci-
Napok óta nem megy a munka, semmi késztetést nem érzek belülről, hogy bármihez is úgy igazán odategyem magam. Most kéne szabadságolnom, de még van pár hét, ülök hát a csúcsmeleg és levegőtlen irodában, verem a billentyűzetet, és közben érzem, hogy nem érzek semmit, elsárgultam és lekonyultam kicsit… pedig olyan csodaszép kezd lenni a kinti ősz, imádni való sárgáival és mélypiros tónusaival. És akkor, fülembe megszólal ez a zene, élni kezd bennem egy mosoly, és nem számít már semmi sem. Valami ellenállhatatlan hang súgja bennem, ne ülj tovább, fuss el bárhová, ki, ahol élet van, vagy csukd be a szemed, és légy:
http://www.youtube.com/watch?v=nk-zGG3_Rno
Csak ajánlani tudom, megfáradt, semmirevaló napokra, melegítő és energetizáló, nullkalóriás turmixnak ezt a dán énekesnőt, dalszerzőt: akit Agnes Obelnek hívnak. Első albuma a Filharmonikusok címmel jelent meg 2010 október 4.-én Dániában. Németországban és más európai országokban, 2011 február óta a Filharmonikusok aranylemez lett. Én mostanában hallottam először.
Lehet ez lesz a csengőhangom, itt az irodában, pár hang a zongorán, mintha hárfa is szólna… (Forrás: http://starity.hu/sztarok/agnes-obel/#ixzz2hyv3MIUY)
Ahol reszelt cukkiniből készül a spagetti, és főzés nélkül a sütőtökkrém-leves. És ahol lelkiismeretfurdalás-mentesen lakhatunk jól, akár édességekkel is.
Pár hónapja Budapest után első vidéki helyszínként Szombathelyen is megnyílt egy merészen új gasztronómiai alternatíva: a Szily János utca 12. szám alatti Élet étterme. Ahol – képzeljék! – se péksüti se rántott hús nincs, ellenben reszelt cukkiniből készül a spagetti, és főzés nélkül a főzelék. És ahol lelkiismeretfurdalás-mentesen lakhatunk jól, akár édességekkel is. Az Élet étterme nyitásakor kicsit szkeptikusak voltunk, vajon mennyire harapnak majd rá az új ízekre a szombathelyiek. Hiszen közel-távol nincs még egy ilyen vendéglő, sőt a városban egy igazi salátabárt sem találni. – Az első tapasztalatokról is beszélgettünk Tóth Péterrel és Pinezits Alexandrával, a szombathelyi nyers étterem üzemeltetőivel. Ezektől az ételektől olvad a zsír – az Élet étterme Szombathelyen részletei…
Nem tudom, kinek mit jelentett, nekem sokat. Középiskolás lehettem, amikor felfedeztem magamnak ezt az apró termetű, nagyhangú énekesfenomént. Nem élt már rég, de mit számított, éjjel-nappal őt hallgattam, bakelit lemezekről, másolt kazettákról, karcos és zörgő felvételekről. Kívülről fújtam életrajzi könyvét is, azóta tudom, utólag soha semmit sem szabad megbánni… Imádtam, elképzelni a kort, a füstös nyomorgó Párizst, a zenés lebujokat, szívtam magamba a keserédes francia nyelvet, a sanzonokat, és velük a „rózsaszínű” bohém életérzést. Ne bánjunk semmit sem – Ötven éve halt meg Edith Piaf részletei…
Még tart a gombaszezon, és ezzel most nem mondtam sokat. Hiszen aki kihajt a városból, hamar észreveszi, minden erdőszéli beállóban legalább két család vetélkedik, hogy ki ér előbb a vargányásba. Én nem gombászom – túrázom inkább, gyűjtőszenvedély nélkül – úgyhogy a receptem így kezdődik: végy egy gombaszakértő nagyapát vagy apát (esetleg barátot), adj kezébe egy kosarat, indítsd el az erdő felé. Vagy menj ki a piacra korán reggel, és végy 10 fej jóféle galambicát. Hivatalos nevén kékhátú galambgombát (Russula cyanoxantha). Nagyapám kedvenc reggelije: a sült galambica részletei…