Nem tudom, kinek mit jelentett, nekem sokat. Középiskolás lehettem, amikor felfedeztem magamnak ezt az apró termetű, nagyhangú énekesfenomént. Nem élt már rég, de mit számított, éjjel-nappal őt hallgattam, bakelit lemezekről, másolt kazettákról, karcos és zörgő felvételekről. Kívülről fújtam életrajzi könyvét is, azóta tudom, utólag soha semmit sem szabad megbánni… Imádtam, elképzelni a kort, a füstös nyomorgó Párizst, a zenés lebujokat, szívtam magamba a keserédes francia nyelvet, a sanzonokat, és velük a „rózsaszínű” bohém életérzést. Ne bánjunk semmit sem – Ötven éve halt meg Edith Piaf részletei…
Szerző: Szilva
Nagyapám kedvenc reggelije: a sült galambica
Még tart a gombaszezon, és ezzel most nem mondtam sokat. Hiszen aki kihajt a városból, hamar észreveszi, minden erdőszéli beállóban legalább két család vetélkedik, hogy ki ér előbb a vargányásba. Én nem gombászom – túrázom inkább, gyűjtőszenvedély nélkül – úgyhogy a receptem így kezdődik: végy egy gombaszakértő nagyapát vagy apát (esetleg barátot), adj kezébe egy kosarat, indítsd el az erdő felé. Vagy menj ki a piacra korán reggel, és végy 10 fej jóféle galambicát. Hivatalos nevén kékhátú galambgombát (Russula cyanoxantha). Nagyapám kedvenc reggelije: a sült galambica részletei…
Örömhír: megszületett az első szhelyi lányok-baba
Kedves szhelyi blogkövetők, örömmel tudatjuk, hogy ma hajnalban 5.55-kor megszületett egyik blogalapítónk, Ági legkisebb kisfia: 4,15 kilóval és 53 centivel. Egyes hírforrások szerint a neve még bizonytalan, de a szülők a Bendegúz felé hajlanak:) A lényeg: mindketten jól vannak! Gratulálunk!!!
Vega-tipp kánikulára: vérvörös céklaköret, tormás töltött gombával
Nem először, és vélhetően nem is utoljára keringek a zöldséges köretek körül. Egyik oka ennek, hogy az éttermek többségében még mindig a gyorsfagyasztott és melegre mikrózott, ázottrongy állagú növényi szöveteket hiszik garnírungnak. Pedig ilyenkor, szezonban elég kimenni a kertbe vagy a piacra, szinte minden mindennel összesüthető: legyünk bátrak, ha zöldségről van szó! Nyár esti fogásként ezúttal céklás-brokkolis zöldköretet sütöttem, amit túróval töltött gombával kínáltam. Pikk-pakk elfogyott.
Mostanában rákaptam arra is, hogy a zöldek levelét vagy szárát sem dobom ki, ha friss és nem fás, akkor (és tudom, hogy ehető, mint például cékla, brokkoli, karalábé) beleaprítom a wokba.
Vega-tipp kánikulára: vérvörös céklaköret, tormás töltött gombával részletei…
Szigetközi kalandozás
Múlt hétvégén kenutúrára indultam a Zátonyi-Dunára, de egy hirtelen gondolattól vezérelve a kenut bringára cseréltem. Míg a csapat lapátolt, én kétkeréken fedeztem fel a környéket. Szigetközi kalandozás részletei…
Finnyás a gyerek – mit csináljak?
Hiába a szülői példamutatás, a szorgos zöldségevő szülők, öt éves fiam fittyet hány a normális táplálkozási útmutatónak: gyakorlatilag nincs olyan nyers gyümölcs, még a banán sem, amit a szájába venne. Nyers zöldség is kizárva. Már kisbabaként irtózott minden nem homogén, erős színű ételtől, és a gyümölcsturmixok jó részétől. Évekig kísérleteztünk a turmixolással, belecsempésztük a gyümölcsöt a palacsintába, a szendvics aljába, a végeredmény csak ennyi: mielőtt nekiállna az evésnek, könyvelői alapossággal, tüzetesen átvizsgálja az elé tálalt ételeket. Fogalmam sincs, hol rontottam el, mindenesetre, lekopogom, valahogy így is, egészséges.
– De mit tegyünk vagy ne tegyük, ha ennyire rosszevő a gyerek? – A témáról Unger Erika pszichológust kérdeztük.
Variációim a reteklevélre – mert imádom
Most, hogy iperedni kezd a mi kertünkben is a piros retek, és még a csigák sem legelték le, dúskálhatunk a földi jóban! Ráadásul egy ismerős a minap kisebb kosárnyi frissen kiásott zöld leveles gömböccel állított be – mondván náluk tengernyi termett.
És hiszed vagy sem, nem is a piros gyökerének, sokkal inkább a zöldjének örültem, merthogy a belőle készített levest imádom. A retek levelének ugyanis meghatározhatatlanul finom, fűszeres aromája van, jól harmonizál a fokhagymával és a tormával. A felismerés nálam új keletű – bár elméletileg régóta tudom, legalábbis hallottam már, hogy ehető – de csak az idei tavasszal próbáltam ki. Variációim a reteklevélre – mert imádom részletei…
Rutinműtét?! – Kalandtúrán a szombathelyi kórházban
Már-már kalandtúrának is beillett az a röpke rutinműtét, amihez a minap volt szerencsém a szombathelyi kórházban. Az ismerősök váltig próbáltak lebeszélni az élményről, és tanácsolták, menjek el inkább maszek klinikára, szedessem ott le a dudorkám. De ki nem hagytam volna ezt a soft-balkáni kalandot. Rutinműtét?! – Kalandtúrán a szombathelyi kórházban részletei…
Mielőtt beröffentenénk a fűnyírót – készítsünk ibolyás tyúkhúros kevert salátát
Nem kell feltétlenül csodakúrákban gondolkodnunk, ha támad a tavaszi fáradtság, és enerváltnak érezzük magunkat. Meglehet, a megoldás a lábunk előtt hever. Mielőtt berántanánk a hétvégén a fűnyírót, érdemes a gaznak látszó fűrengeteg közt megszemlélni, mire toljuk rá a forgókést… Mielőtt beröffentenénk a fűnyírót – készítsünk ibolyás tyúkhúros kevert salátát részletei…
Tessék kérem gyorsabban futószalagozni! (Pénztárfóbia 2.)
Talán nem kellene megírnom, de megint a lelkembe markolt egy találkozás a bolti futószalaggal. Lajoshoz, a bajuszos álompénztároshoz azóta sem volt szerencsém (időközben a kezem is rendbejött), talán csak egyszeri beugró lehetett a hipermarket kasszájánál. Vagy az is megeshet, eltúlzott segítőkészsége okán nem tudott megfelelni a multis normáknak. Mindenesetre kár… Pár napja aztán megvilágosodtam, valóban összeesküdtek ellenünk, a nagyáruházakban mesterségesen gerjesztik ezt az őrült szalag-tempót, és a pénztárfóbiám nem alaptalan. Megtaláltam a bűnöst is! Tessék kérem gyorsabban futószalagozni! (Pénztárfóbia 2.) részletei…